Page 213 [213]
OCR
TÁJOLÓ 211 Az értelmezési keretben bekövetkezett változás az 1970-es évektől kezdve nemcsak a földrajztudományban, hanem más tudományterületeken is fontos változásokat hozott. Megjelent a tájszemiotika, a tájtenomenológia, a tájesztétika (Tilley 1994; Lindström-Palang — Kull 20139. Minőségi változást hozott a tájérzékelés és -észlelés különbségének felismerése egyéni és csoport szinten. A táj a néprajzban és a kulturális antropológiában is a vizsgálatok célkeresztjébe került, hiszen kulturális jelenségekkel és a neki tulajdonított értékekkel telítődve egyfajta közvetítő közegként mintázatokat mutat. (A néprajzi táj térszemléleti kereteiről lásd: Máté 2019b.) Etnikus, vallási, politikai és hatalmi kölcsönhatások és szandékok finom membránként húzódnak végig a tájon. Az antropológus az empirikus kutatása során nemcsak olvassa, de még inkább , hallja" a különféle csoportokról, a , rólunk" és , róluk" szóló táji rezonanciákat. Mészáros Csaba tanulmánya a Jakutiában élő szahák szimbolikus tájának, az alaasnak a változását, a különféle korcsoportokhoz, politikai és gazdasági kontextusokhoz való kötöttségét mutatja be. Az alaas a vörösfenyők uralta tajgában elhelyezkedő olyan rét, kaszáló, ahol tó vagy tómeder látható. A korábban gazdálkodásra használt helyek mára többletjelentésekkel telítődtek, miközben gazdaságilag veszítettek jelentőségükből. Nemcsak a helyi politikai elit próbálja különféle hatalmi technikákkal etnikus szimbólumként magához kötni a tájat, de annak értelmezésében és használatában az oroszokhoz fűződő viszony ambivalenciája is tükröződik (Mészáros 20099. Egyfajta nézőpontváltás tükröződik Julie Cruikshank munkájában, aki egy fizikai értelemben élettelen természeti elemet, a gleccsert állítja kutatásának középpontjába. Könyvében a gleccsereket több lehetséges és egyenrangúnak tekintett nézőpontból mutatja be. Észak-amerikai indián csoportok (atapaszk, tlingit) a jégfolyokat érz6 és hallo , lényekként" festik le, akik reagálnak a környezetükre. Másként írnak róluk az utazók, és másként viszonyulnak hozzájuk a természettudós kutatók. Mindhárom csoport ontológiai perspektívája más, de értelmezésében egyik sem juthat kizárólagosan érvényre, mint ahogy egyik sem lehet a teljességet magában foglaló nézőpont (Cruikshank 2005). A táj szubjektív felfogását és értékelését követhetjük végig Békési Sándor Fertőről szóló munkájában is, ahol a , Fenséges pocsolya" koronként változó megítéléséről olvashatunk. A Fertő az , ismeretlenségből" és lenézettségből kedvelt turisztikai desztinációvá, egyúttal természeti értékeket hordozó tájjá vált. Ugyanakkor a turisztikai és esztétikai diskurzus mellett egy haszonorientált és technokrata tájkoncepció is érvényben volt, ráadásul a viszonyulásokat egy új államhatár megvonása (ti. trianoni) tovább bővítette (Békési 2009: 201-202). A tanulmány bemutatja, hogy a táj nemcsak az ember és a természet , békés" szimbiózisából jöhet létre, hanem az erőteljes beavatkozások és az egymással versengő társadalmi tényezők kontfliktusszerű összhatásának eredményéből is (Békési 2009: 186). Összességében tehát azt állíthatjuk, hogy amennyiben a tajakat egy ,tudomanyos kivágat"-ként fogjuk fel , a világ sokritmusú életéből", és azok hipotetikusságát is elfogadjuk, a kutatómunka eredménye jelentős részben azon múlik, hogy
