Page 210 [210]
OCR
208 MÁTÉ GÁBOR be, kiváló elemző példáját adva az eltérő táji szemléletmódok konfrontációjának (Cronon 1983). Mára a tudomány meghaladta a kolonialista szemléletmódot. Az , üres földek" elfoglalása és beillesztése a gazdasági rendszerbe a növekvő birodalmak számára létkérdés volt, a jelenség bizonyos szempontból tehát a gyarmatosítás terméke volt, ezért aztán ideológiai, politikai és tudományos szinten is igazolni igyekeztek a feltevés létjogosultságát. , HAGYMAKUPOLÁS HONFOGLALÁS"? Szimbolikus jellegű, nemzeti-politikai színezetű az Erdélyben zajló, ún. hagymakupolás honfoglalás kérdése is. A Román Ortodox Egyház a két világháború között és az 1989-es rendszerváltás után is nagyarányú templomépítésbe kezdett, jelentős részben a magyarok lakta székelyföldi területeken, amelyek napjainkig jellemzőek. A beruházások célterületei elsősorban a jól látható, szem előtt lévő városi terek és a vidéki táj kitüntetett, látványos pontjai. A nemzeti vallásnak számító ortodoxia térnyerése, a templomok és kolostorok számának gyarapodása a Székelyföldön élő magyarság számára a térvesztés érzetét kelti, és fenyegetést jelent. A Csáky Zoltán publicista által készített riportkötetben politikusokkal, egyházi emberekkel készített interjúkat olvashatunk, amelyek jól illusztrálják a tájak ,nemzetiesitésével” kapcsolatos hétköznapi félelmeket és dilemmákat. A , táj elvesztésének" gondolata például így jelenik meg Kolumbán Gábor, az Európa Tanács megyei képviselőjének a véleményében: , Az ortodox egyház térhódítását ebből a szempontból egyfajta kulturális térhodításnak kell tekinteni, hiszen nagyon látványos, a táj jellegét módosító épületkomplexumokat hoznak létre és ezáltal egy más kultúrának a tájmódosító üzenetét, tevékenységét, ennek a nyomát, a lábnyomát hagyják itt, ebben a térségben. Én úgy látom, hogy ez több vonatkozásban veszélyes a Székelyföld fejlődése szempontjából" (Csáky 2004: 48; a kérdés újabb megközelítéséről: Zahorán 2012). Objektív és szubjektív tájtörténet A táj interpretációinak megismerését követően áttekintésünket a tájtörténet kérdésére szűkítjük. Tesszük ezt azért, mert a tájtörténet több humántudományi diszciplína számára (néprajztudomány, régészet, történettudományok) fontos fogalom és jó elemzési lehetőségeket adó keret. Gyakori használata ellenére igen ritkán olvashatunk róla bármiféle hazai elvi áttekintést. A tájtörténet nem rendelkezik önálló egyetemi katedrával a tudományok hagyományos felosztási rendjében (ha még létezik ilyen), hasonlóan a környezettörténethez, amelyről Rácz Lajos írja (Michael Powellre hivatkozva), hogy a környezeti témában jártas kutatók , kollektív imaginációja" (Rácz 2011: 13). Hazánkban a tájak történeti megismerésének az igénye jelen van a földrajz, a botanika, a néprajz, a történettudomány, a régészet, az esztétika, az irodalom és a műszaki tudományok területén is. Nincs egységes tájtörténet, a különféle tudo
