Page 209 [209]
OCR
TAJOLO 207 lett a romantikának, geográfiának, 6kologianak, természetvédelemnek? (Békési 19999. A 20. századtól kezdve az ember minden korábbinál jelentősebb erőforrások birtokába került, ami az ambiciózusabb átalakítási tervek megvalósítását is karnyújtásnyi közelségbe hozta. Az utilitarista szemlélet nemcsak a felvilágosodás korában és az egyre energiaéhesebb nyugati kapitalizmusban, de a radikális iparosítást előidéző szocialista blokkban is nagy természetátalakítási programokat eredményezett, és elhitette azt, hogy a természet az ember igája alá hajtható (ásd: Hajdú 2000). A mai, ideológiákkal áthatott tájfelfogásunkat meghatározza az egyre , hangosabb" környezeti krízis, amely nemcsak a termelés átalakulásához, a természet- és tájvédelem megerősödéséhez, de a zöld politikai pártok térnyeréséhez is vezetett. A sokféle táj egymásmellettiségével jellemezhető Nyugat-Európában a táj örökséggé vált, és különféle identitásokat hordoz (erről lásd: Csorba 20107. A diverzitásban értéket látó kutatók intézmények alakításával és jogi jellegű védelemmel is körülbástyázták a múlt rekvizítumait. A tárgyi kulturális örökséget bemutató skanzenek mellett az 1960-as évektől megjelentek a táj formakincsének és értékeinek konzerválására törekvö ökomüzeumok is (Borelli-Davis 2012). Ehhez természetesen az a közkeletű tapasztalat is kapcsolódik, hogy a tájak átalakulása felgyorsulni látszik. A változások az elmúlást, a romlást festik elénk, és ez a 20. század szülötteinek például a paraszti tájak elmúlásának, a kisléptékű táj eltűnésének a tapasztalatát hordozza (lásd: Békési 19999. A tájak éppen ezért — amellett, hogy örökségesítik őket — vágyott állapotot képviselnek, , elképzelt" tulaadonságokkal bírnak, amelyeket igen gyakran a turisztikai piacon beárazott értékük is jelez. A tájak ezzel összefüggésben a versengés terepének is számítanak. Világunkban oly jellemző, hogy különféle ideológiák, hitrendszerek, politikai orientációk egy időben vannak jelen, és akár egy térre egy időben is hatást gyakorolhatnak. Ennek egyik példája az őskori Stonehenge, ahol régészek, , druidák", New Age-utazok, az English Heritage és a National Trust szakemberei is sajat olvasataikat, szimbölumaikat, vegsö soron interpretäciöikat „aggatjäk rä” a hires kökörre. Ezek ugyanakkor eltérő szándékokat is jelentenek a táj kezelése, menedzselése és , fogyasztása" tekintetében (Whyte 2002: 8). Az eltérő érdekrendszerek és viszonyulások találkozását figyelhetjük meg az , ezeréves gyimesi határ" kapcsán is, melyről Ilyés Zoltán publikációiban olvashatunk. A tájakért folytatott vetélkedés igen gyakran etnikai színezetű (Ilyes 2007). Ennek egyik legjobb példáit az őslakosok és a gyarmatosítók közötti érdekellentétek és tájjal kapcsolatos eltérő imaginációik adják. A gyarmatosítók a leigázott népeket műveletlennek, lakhelyeiket vadonnak tartották, és elfogadottá vált az a vélemény, hogy az , üres földekre" ( empty land", ,vacant land") a fehér ember hozta el a kultúrát, és teremtette meg a kultúrtájat. William Cronon klaszszikus munkájában New England területe őslakos (indián) és telepes népessézur gének täjhasznälatät, elterö „Ökolögiäjukat” Es täji kapcsolatrendszereiket mutatja > Taj és természetvédelem kérdése megjelenik Varga Anna kötetünkben olvasható tanulmányában is.
