Oldal 202 [202]
OCR
TÁJOLÓ. A TÁJ JELENTŐSÉGE A HUMÁN KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KUTATÁSOKBAN Máté Gábor Keretek és tájak A táj iránti érdeklődés a különféle tudományágakban nem új keletű dolog. Már a környezeti problémák megjelenése előtt, az ún. emberföldrajz kibontakozásától kezdve egyfajta kikristályosodási pontjává vált az ember és a természeti környezet közötti viszonyrendszer kutatásának. (A hazai emberföldrajz kibontakozásáról, néprajz és földrajz kapcsolatáról lásd: Novák 1997.) A kérdés jelentőségét aláhúzza, hogy a fogalom mára a természet- és humán tudományok körében az elemzés fontos szintjévé lépett elő, amit pl. a tájökológia, a tájföldrajz, a tájtörténet, a tájrégészet, a tájesztétika diszciplínák kialakulása is jelez. A fogalom lényegét és képlékenységét jól megvilágítják Teleki Pál szavai, aki szerint a , táj egy kivágat, egy nagy példa a földfelszíni térből, a világ sokritmusú életéből, ahol egyszerre és együtt sok-sok ilyen ritmus van jelen. [...] A tajmegfigyelés, az ismertnek és ismeretlennek együttes kapcsolatban való érzékelése, a mindenség egy közvetlenebb, esetleg legközvetlenebblüll bennünket körülvevő részletén, tudásunknak értékes kiegészítője, problémák teremtője, és gondolkodásunk elmélyítésének útján vezetőnk lehet" (Teleki 1937: 138). Teleki tájföldrajza óta sok idő eltelt, de gondolatai ma is kellő rugalmassággal mutatják, hogy mire is lehet alkalmas keret a táj. Richard Muir angol tájtörténész az utóbbi évtizedek táj iránti érdeklődésének növekedését egy fa növekedésével szemlélteti. Szerinte ahogy idővel a fák ágai egyre terebélyesednek és távolabb kerülnek egymástól, úgy alakulnak ki, ágaznak szét, majd finomodnak az újabb táji megközelítések is. Ez más szavakkal leírva, a tudományos tájértelmezések között különbségek növekedését, a táj koncepciójának különfejlődését szimbolizálja. Muir egy konkrét példája szerint a posztmodernista felfogások képviselői ma már aligha lennének képesek értelmezni az elpusztult falvak földfelszíni mintázatait (Muir 1999: XIII-XIV). Hogy miért is kerültek egymástól ennyire távol az ,ágak", arra két , fordulat" hatását kell említenünk. Az egyik legnagyobb szemléletbeli változást az 1970-es években a földrajztudományban bekövetkezett , kulturális fordulat" (cultural turn) hozta el, amely relativizálta a tér szerepét, így a tájakét is. A tájegységek fizikai paraméterein túlmutató, nem anyagi jellegzetességekre hívta fel a figyelmet, olyanokra, mint a nyelv, a jelentés és reprezentáció fontossága. A tájak tehát nem önmagukban lévő dolgok, hanem kulturális jelentésekkel birnak, a kultüräba vonödnak (enkulturälödnak) (Atha-Howard-Thomp
