Page 202 [202]
TÁJOLÓ. A TÁJ JELENTŐSÉGE
A HUMÁN KÖRNYEZETTUDOMÁNYI
KUTATÁSOKBAN
Máté Gábor
Keretek és tájak
A táj iránti érdeklődés a különféle tudományágakban nem új keletű dolog. Már
a környezeti problémák megjelenése előtt, az ún. emberföldrajz kibontakozásá¬
tól kezdve egyfajta kikristályosodási pontjává vált az ember és a természeti kör¬
nyezet közötti viszonyrendszer kutatásának. (A hazai emberföldrajz kibontako¬
zásáról, néprajz és földrajz kapcsolatáról lásd: Novák 1997.) A kérdés jelentőségét
aláhúzza, hogy a fogalom mára a természet- és humán tudományok körében az
elemzés fontos szintjévé lépett elő, amit pl. a tájökológia, a tájföldrajz, a tájtörté¬
net, a tájrégészet, a tájesztétika diszciplínák kialakulása is jelez. A fogalom lé¬
nyegét és képlékenységét jól megvilágítják Teleki Pál szavai, aki szerint a , táj egy
kivágat, egy nagy példa a földfelszíni térből, a világ sokritmusú életéből, ahol
egyszerre és együtt sok-sok ilyen ritmus van jelen. [...] A tajmegfigyelés, az is¬
mertnek és ismeretlennek együttes kapcsolatban való érzékelése, a mindenség
egy közvetlenebb, esetleg legközvetlenebblüll bennünket körülvevő részletén,
tudásunknak értékes kiegészítője, problémák teremtője, és gondolkodásunk
elmélyítésének útján vezetőnk lehet" (Teleki 1937: 138).
Teleki tájföldrajza óta sok idő eltelt, de gondolatai ma is kellő rugalmassággal
mutatják, hogy mire is lehet alkalmas keret a táj. Richard Muir angol tájtörténész
az utóbbi évtizedek táj iránti érdeklődésének növekedését egy fa növekedésével
szemlélteti. Szerinte ahogy idővel a fák ágai egyre terebélyesednek és távolabb
kerülnek egymástól, úgy alakulnak ki, ágaznak szét, majd finomodnak az újabb
táji megközelítések is. Ez más szavakkal leírva, a tudományos tájértelmezések
között különbségek növekedését, a táj koncepciójának különfejlődését szimbo¬
lizálja. Muir egy konkrét példája szerint a posztmodernista felfogások képviselői
ma már aligha lennének képesek értelmezni az elpusztult falvak földfelszíni
mintázatait (Muir 1999: XIII-XIV). Hogy miért is kerültek egymástól ennyire távol
az ,ágak", arra két , fordulat" hatását kell említenünk. Az egyik legnagyobb szem¬
léletbeli változást az 1970-es években a földrajztudományban bekövetkezett , kul¬
turális fordulat" (cultural turn) hozta el, amely relativizálta a tér szerepét, így a
tájakét is. A tájegységek fizikai paraméterein túlmutató, nem anyagi jellegzetes¬
ségekre hívta fel a figyelmet, olyanokra, mint a nyelv, a jelentés és reprezentáció
fontossága. A tájak tehát nem önmagukban lévő dolgok, hanem kulturális jelen¬
tésekkel birnak, a kultüräba vonödnak (enkulturälödnak) (Atha-Howard-Thomp¬