Page 198 [198]
196 PIRISI GÁBOR
súlyos következményekkel járhat. Ebből is látszik, hogy az eltartóképesség kér¬
dése közgazdaságilag értelmezendő: milyen áron lehet megtermelni elegendő
élelmiszert 10 milliárd embernek?
Vannak további fenyegető ellentmondások, amelyek sötét fellegként tornyo¬
sulnak a közeljövő horizontján. A népességnövekedés legjobb ellenszere, ahogy
láttuk, a gazdasági növekedés és a modernizáció. Ez viszont az egy főre jutó
fogyasztás növekedésével is együtt jár, vagyis az élelmiszer iránti igény fokozódni
fog. Igaz, a gazdasági növekedés azt is lehetővé teszi, hogy ezt magasabb áron
vásárolják meg. Ugyanakkor a gyarapodó jólét más javak iránt is keresletet tá¬
maszt: tartós fogyasztási cikkek, például járművek, az ehhez szükséges üzem¬
anyagok, a növekvő mobilitás költségei — mindnek a Föld erőforrás-készleteit
próbára tevő ára van.
Napjainkban már meglehetősen elterjedt és jól ismert az ökológiai lábnyom
koncepciója, amely az emberi fogyasztás erőforrás-szükségletét az ezek megter¬
meléséhez szükséges területtel hasonlítja össze. Jelenleg ez a mutató globálisan
1,7-szeres túlfogyasztást mutat. Hasonló mutatószám a globális túlfogyasztás
napja, ami 2022. július 29-ére esett: onnantól nem a hozamokat, hanem magát
a tőkét használjuk fel a mindennapi igényeink kielégítéséhez. Ez elvezet minket
a probléma magjához: ki tudjuk-e elégíteni 10 milliárd ember fogyasztói igényeit
anélkül, hogy bolygónk klímája összeomlana? Vagy talán inkább úgy kell ma
már megformálnunk ezt a kérdést, hogy mindama pusztítás ellenére, amelyet a
bioszférában tettünk és amit az ember indukálta klímaváltozás okoz saját agrár¬
rendszereinkben, képesek leszünk-e ellátni ezeket az igényeket (Ray et al. 2019;
Rockström et al. 2009; Schneider et al. 2011). Ez az a kérdés, amely meg fogja
határozni a következő évtizedek globális fejlődését. Ha nem találjuk meg a meg¬
oldást, az erőforrások újraelosztásáért folytatott küzdelem nagyon is valóságos
formát ölthet majd. Közös jövőnkben a demográfiai kérdések kulcsszerepet
játszanak ugyan, de a gyermekvállalás kérdését nem lehet csak társadalmi vagy
ökológiai nézőpontból szemlélni, nem szabad azt kiragadni onnan, ahová első¬
sorban tartozik: a családok, a párok, a nők legszemélyesebb döntései közül.
Hogy van-e vagy lesz-e gyermekünk, és hogy mennyi? Az emiatti aggodalmat
hagyjuk meg a statisztikusoknak, kutatóknak és politikusoknak, és inkább azzal
szolgáljuk az emberiség közös ügyét, hogy tudatosan készülünk a változásokra,
és ebben a szellemben tanítjuk gyermekeinket is.