Seite 196 [196]
194 PIRISI GÁBOR
ókban még újratermelődő demográfiai erőforrásokat saját nemzetgazdaságukban,
ezáltal egy nyitott, befogadáspárti migrációs politikát hirdetnek annak minden
vélt vagy valós konfliktusával együtt, vagy elfogadják a népesség zsugorodásá¬
val és elöregedésével kapcsolatos problémák elkerülhetetlen bekövetkeztét?
Úgy tűnik, hogy harmadik választási lehetőség, bármennyire is szeretnének
ebben sokan hinni, nem létezik.
Kérdés persze, hogy problémának kell-e látnunk mindezt. Nagyon könnyen
minősítünk egyes demográfiai folyamatokat , jónak" vagy , rossznak", holott nem
biztos, hogy ez egy helyes megközelítés. Valójában egy-egy társadalmon belül
mind a nagyon gyors népességnövekedés, mind pedig a csökkenő népesség
létrehoz megoldandó kihívásokat, teremt alkalmazkodási kényszert. A gyors
növekedés hatalmas terhet ró az intézményhálózatra. Szükség van rengeteg
óvodára, iskolára, a városokban, ahol a növekedés koncentrálódik, megfelelő
lakóhelyekre, egészséges tiszta ivóvízre, közösségi közlekedési kapacitásokra
— hosszan lehetne folytatni a sort. Még egy olyan kisebb demográfiai hullám is,
amit az ún. Ratkó-unokák megszületése jelentett az 1970-es évek közepének
Magyarországán, két műszakos munkarendbe kényszerítette az általános iskolák
egy részét a városokban, és voltak gyerekek, akik délután jártak iskolába, mert
egyszerűen nem volt elég tanterem. Másik oldalról, a csökkenő népességszám
lassan apasztja ezen intézményhálózat alapjait, egyre drágább fenntartani az
iskolákat, kórházakat, egyre kevesebb adófizető befizetéseiből kell finanszírozni
a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer növekvő terheit, hiszen az
idősek aránya nagyon megnő a társadalmon belül. Azt mondhatjuk, hogy a
túlnépesedés jellemző problémái a nagyvárosi terekben koncentrálódnak, mert
a vidéki térségekből ide áramlik a népesség megélhetést keresve. A zsugorodás
hatásai pedig leginkább az elnéptelenedő vidéki-kisvárosi terekben jellemzőek
(Jarzebski et al. 2021; Kinsella 2001; Makkai et al. 2017).
A népességcsökkenéssel kapcsolatos legtöbb probléma azonban a szerző
nézete szerint legalábbis összességében menedzselhetőnek tűnik. Ezek elsősor¬
ban elosztási, adózási és intézményi kérdéseket jelentenek, csupa olyasmit, ame¬
lyet egyszerűbb megváltoztatni annál, mint amennyire a népesség demográfiai
magatartása befolyásolható. Ha pedig arra gondolunk, hogy milyen intenzíven
alakul át jelenleg is a munka világa, mennyire gyorsan törnek előre az új gene¬
rációs, mesterséges intelligenciák és tanuló algoritmusok által támogatott auto¬
matizálási eljárások, akkor talán nem is olyan nagy probléma a munkaerő-bázis
csökkenése (Lutz et al. 2008). Ideje megbaratkoznunk azzal a gondolattal, hogy
a 21. században már nem a munkára vagy hadra fogható emberek száma, hanem
a birtokolt technológia határozza meg egy nemzet vagy társadalom erejét.