Oldal 188 [188]
186 PIRISI GÁBOR
inkább kevesebb, mint több sikerrel, szintén központi kérdésként kezeli a né¬
pesség fenntartható növekedését (Elliott 2013; World Commission on Environment
and Development, 1987).
Az elmúlt évtizedekben a globális problémák között a hangsúly némileg el¬
tolódott: ma már nem annyira az erőforrások elfogyásától félünk, mint inkább
a felhasználásuk következményei miatt aggódunk. A fókuszba a globális klíma¬
válság került, amelynek kiváltó okai között, immár bátran állítható, első helyre
került az emberi tevékenység, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése,
másodsorban az intenzív mezőgazdasági termelés bizonyos közvetlen és köz¬
vetett hatásai. A túlnépesedés problémája ehhez képest némileg háttérbe szorult
(bizonyos szempontból, mint látni fogjuk, jogosan), de nem szabad elfelejtenünk
azt, hogy az erőforrások iránti igény forrása éppenséggel az óriásira duzzadt
földi népesség. (Az élelmezés kérdéseit járja körbe kötetünkben Mihály Melinda
és Mendly Dorottya írása.)
A népesség számának növekedése a Földön
Egy adott terület népességszámának alakulását alapvetően két tényező, a ter¬
mészetes szaporodás és a vándorlási különbözet (ki- és bevándorlások egyenlege)
határozza meg. Mivel utóbbi — optimális esetben — Földünk egészére vonatkoz¬
tatva nulla, a világnépesség alakulásában a természetes szaporodás az egyedüli
meghatározó elem (természetesen az egyes régiók, országok esetében a migrá¬
ció nagyon fontos tényező). Ennek két összetevője van, az élveszületések, illetve
a halálozások száma; e két mutató különbsége alapján beszélhetünk természetes
szaporodásról vagy adott esetben természetes fogyásról. Mind az élveszületések,
mind a halálozások számát a lakosság számához viszonyítva szokták megadni,
általában ezrelékben - ritkábban százalékban -— kifejezve. Mindkét mutató ala¬
kulása számos összetevő függvénye, amelyek között természeti tényezők ugyan¬
úgy szerepelhetnek, mint társadalmi, politikai vagy gazdasági befolyásolók.
Noha sokszor katasztrófák vagy a társadalmat érintő drasztikus sokkhatások
nyomán viszonylag rövid távon is képesek jelentősen megváltozni, mégis alap¬
vetően olyan mutatókról van szó, amelyek lassan változnak, jellemzően évtize¬
des távlatban.
A születési ráta értékét tisztán matematikailag két tényező határozza meg: a
termékenységi ráta (amely az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek számát
mutatja meg, végső soron a nők , szülési hajlandóságát" vagy , szülési valószínű¬
ségét"), valamint a szülőképes korú nők száma, aránya a társadalmon belül.
Előbbi demográfiai szempontból fontosabb mutató, mintegy előre jelzi a jövendő
folyamatokat, hiszen lehet, hogy egy országnak ma még pozitív a természetes
szaporodása (mert magasabb termékenység mellett több gyerek született, akik
közül éppen most sokan vannak szülőképes korban), de ha a termékenységi
ráta egy meghatározott szint (egy fejlett országban általában 2,1) alá esik, a né¬
pességszám-változás hamarosan negatív előjelű lesz.