Page 187 [187]
NÉHÁNY SZÓ
A GLOBÁLIS TÚLNÉPESEDÉSRŐL
Pirisi Gábor
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a túlnépesedés problémája évezredek óta foglal¬
koztatja azokat, akik az emberi társadalmak jövőjén gondolkodnak. Az ideális
társadalmak leírásában, például Arisztotelész időszámításunk előtt 4. században
keletkezett Politikájában vagy Morus Tamás 1516-ban kiadott Utópiájában meg¬
jelenik a népesség szabályozásának, egy stabilitás elérésének vagy a túlnépese¬
dés megelőzésének elve. A kérdés beszivárgott a mindenkori popkultúrába: az
1950-es években a science fiction egyik alapító atyja, Isaac Asimov gondolkodott
el az emberiség jövőjén a túlnépesedés szemüvegén át, napjainkban pedig a
Marvel ikonikus főgonosza, Thanos intézné el egyetlen csettintéssel a galaktikus
túlnépesedés problémáját. Nyilván ez csak néhány kiragadott és nagyon szelek¬
tív példa a kérdésről, de mégis jelzi, hogy egy olyan problémáról beszélünk, ami
napirenden volt, van és feltehetően lesz is még egy ideig.
Hogy miért is jelent problémát az, hogy gyorsan gyarapodik az emberiség
létszáma, azt költői szépséggel fogalmazta meg Madách Imre Az ember tragé¬
diájában; szállóigeként a ,sok az eszkimó, de kevés a fóka"! formában maradt
meg a nyelvben az alapvető probléma: a népesség és az erőforrások növekvő
egyenlétlensége. 1798-ban Thomas Malthus Tanulmäny a népesedés türvényé¬
ről című értekezése máig ható hullámokat vetett azzal, hogy többé-kevésbé el¬
kerülhetetlennek vélte a katasztrófát. Megállapítása, hogy az élelemtermelés
növekedési üteme nem képes lépést tartani a népesség számának növekedésé¬
vel, újra és újra visszhangot ver azóta is (Malthus 1798). Sokkal modernebb és
tudományosabb formában, de ugyanezt a gondolatot ismételte meg az 1972-ben
napvilágot látott, a Római Klub ösztönzésére és az MIT számítógépes szimulációi
alapján készült, Meadows-jelentésként is ismert A növekedés határai, ami a nem
megújuló erőforráskészletek kiapadását állította szembe a népesség növekedé¬
sével. Eredeti következtetése, hogy ebből a csapdából igazából csak a zéró nö¬
vekedési stratégiával lenne kiút, egyszerre lesújtó és gyakorlati okokból vállal¬
hatatlan (Meadows et al. 19729. A később részben ebből a tőből kisarjadó
fenntartható fejlődési paradigma már kétségbeesetten igyekszik egyensúlyozni
az ökológiai, közgazdasági, társadalmi és politikai realitások között, hosszú távon
! — A Tizennegyedik színben az eredeti szöveg sokkal brutälisabban fogalmaz: , Szomszédimat, igaz,
agyonverém már mind, de hasztalan, mindég kerűlnek újak; s oly kevés a fóka-faj. Ha isten vagy,
tegyed, könyörgök, hogy kevesb ember legyen s több fóka."