Seite 181 [181]
OCR
A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA ÉS KOMÉDIÁJA T79 Az ismeretterjesztés alapvetően két részből áll. Egyrészt a környezeti probléma természetének és súlyosságának bemutatásából. Ezzel szeretnénk meggyőzni az embereket arról, hogy az adott probléma súlyos és fontos, így azonnali cselekvésre van szükség a részükről (vagyis az embereknek a probléma iránti attitűdjét igyekszünk itt megváltoztatni). A folyamat másik része azoknak a cselekvési lehetőségeknek a bemutatása, amelyek a probléma megoldását elősegíthetik (nformálás)." Az ismeretterjesztés történhet személyesen vagy médiumok ttelevízió, rádió, internet, nyomtatott sajtó, könyvek stb.) útján. Az ismeretterjesztés rövid távon csak akkor segíti elő hatékonyan a környezetkímélő viselkedésformák terjedését, ha ezt belső tényezők, nem pedig külső körülmények akadályozzák. Hiába változik meg ugyanis az attitűdünk, és ismerjük a probléma megoldását elősegítő cselekvési alternatívákat, ha például a társadalmi-gazdasági intézményrendszer az attitűdjeinkkel ellentétes cselekedetekre kényszerít rá bennünket. (Nagyon egyszerű példa: hiába választanánk az ismeretterjesztés hatására a visszaváltható üvegbe töltött italt, ha nem lehet ilyet kapni a boltban, kénytelenek vagyunk eldobandó csomagolásút venni.) Továbbá mivel egyéni cselekvésről, önkorlátozásról van szó, az egyén ha mások részéről nem tapasztalja a változtatást, könnyen juthat arra a következtetésre, amelyet a nullmodellben már láttunk: egyetlen ember cselekvése önmagában nem sokat ér, sőt az egyén szintjén még hátrányos is lehet — és emiatt föladja a cselekvést. Nem utolsósorban pedig pusztán az ismeretterjesztés révén mélyreható, gyökeres változásokat nemigen lehet elérni, mivel aligha lehet bárkit is rávenni olyan cselekedetekre, amelyek ellentétesek értékrendjével, világnézetével. Az értékrend és a világnézet megváltoztatása Érzékelve a legelő minőségének romlását, az egyik gazda szenvedélyesen hangsúlyozni kezdte társainak, hogy mindannyiuk gondolkodásmódja alapvetően hibás, és ha nem változtatják meg gyökeresen, tragikus sors vár rájuk a túllegeltetés miatt. Hosszas beszélgetések, viták során győzködte társait arról, hogy nem szabadna ennyire anyagiasnak lenniik, a növekedésnek pedig igenis vannak korlátai. Néhány társát viszonylag hamar meggyőzte, így onnantól kezdve már együtt igyekeztek hatni a többiekre. Noha a folyamat igen lassú volt, végül mindegyik gazda értékrendje és világnézete megváltozott bizonyos mértékben, nagy többségüké alapvetően. Az új gondolkodásmód újfajta viselkedési normákat hozott magával. Közülük a legJontosabb ez volt: , Csak annyi állatot tarts, amennyi magad és családod szerény A környezeti problémákkal kapcsolatos ismeretterjesztés gyakori hiányossága, hogy e második rész kimarad belőle. Vagyis az emberekre ráijesztenek a problémával, ám cselekvési alternatívákat már nem mutatnak föl. Mindez főként azért gond, mert a kilátástalanság ebből fakadó érzése végül gyakran vezet ahhoz, hogy (rendszerint nem tudatosan) elhárító mechanizmusokat alkalmazunk: például tagadni vagy bagatellizálni kezdjük a problémát — a megoldására tett erőfeszítések helyett (Winter-Koger 2004).
