Page 178 [178]
176 TAKACS-SANTA ANDRAS
Noha kezdetben sokan zúgolódtak ellenük, és megpróbálták kijátszani őket
(ami olykor sikerült is), az intézkedések végül sikeresnek bizonyultak. Bár szinte
mindnyájuk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik még hosz¬
szű nemzedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
A különféle kormányzati rendszerek — akár települési, akár állami, akár nemze¬
tek feletti (pl. európai uniós) szinten — törvényeket, szabályozásokat, illetve
ösztönzőket alkothatnak annak érdekében, hogy (1) megakadályozzák az egyé¬
nek, csoportok és szervezetek bizonyos környezetileg káros tevékenységeit,
valamint hogy Ő) bizonyos környezetkímélő tevékenységekre ösztönözzék őket.
Manapság szerte a világban számtalan, a kormányzati rendszerek által alkotott
intézmény: törvény, szabályozás és ösztönző igyekszik előmozdítani az ökológiai
fenntarthatóságot. E kormányzati intézkedések meghatározó jellemzője, hogy
úgy igyekeznek rávenni az egyéneket (csoportokat, szervezeteken a köz érdekét
szolgáló környezetkímélő viselkedésre, hogy azt számukra is a leginkább előnyös
viselkedési alternatívává teszik (pénzügyi vagy egyéb szempontból]. Vagyis a
környezetkímélő alternatíva összhangban lesz a szűken és rövid távon értelme¬
zett önérdekükkel (vegyük észre, hogy a tanmese tragikus változatában szereplő
gazdák is ezt követik, semmiféle altruizmus nem jellemzi őkeD. Például a gyár¬
kéményekre szűrőberendezést fölszerelő vállalat adókedvezményt kap, az ezt
elmulasztó ellenben büntetést fizet. E módszerrel tehát elvileg mindenféle kör¬
nyezettudatosság hiányában is elérhető a környezetkímélő viselkedés. Valószínű¬
leg nem kis mértékben éppen ezért ez talán a legnépszerűbb megközelítés a
négy közül ma a világban.
Alapvetően három nehézség jelentkezik e megközelítés esetében. Egyrészt egy
nem belső indíttatásból, hanem pusztán efféle külső kényszerekből fakadó kör¬
nyezetkímélő viselkedés demokratikus társadalmakban (márpedig legalábbis a
centrum-országok társadalmai jelenleg ilyenek) nagy eséllyel nem lesz tartós, mivel
az emberek szándékosan megszüntethetik a kényszereket. (Például a szigorú kör¬
nyezetvédelmi törvényeket hozó, környezetileg érzékeny politikai elitet egyszerűen
leváltják a következő választáson.) Másrészt természetesen nem elég a törvények
megléte, azokat be is kell tartani, ami nagyon gyakran ütközik nehézségekbe.
Eleve problémát jelenthet már az is, hogy a törvények maradéktalan betartatásához
a kormányzatoknak túl sok ellenőrző szervezetet kellene felállítani, illetve működ¬
tetni. Továbbá erős lobbik képesek korrumpálni a törvények betar(tatása fölött
őrködőket. Harmadrészt a kormányzatok -— különösen a nagyobb térléptékben
működők - gyakran nem kellően informáltak ahhoz, hogy megfelelő törvényeket,
szabályozókat, ösztönzőket alkossanak. Az információhiányból fakadóan egy jó
szándékú kormányzati döntés is terelheti rossz irányba a folyamatokat.