Oldal 176 [176]
174 TAKACS-SANTA ANDRAS
A szabad hozzáférés megszüntetéséhez az első szükséges lépés az, hogy a
legelő tulajdonba kerüljön. Ezután a tulajdonos(ok) intézményeket" hoznak létre:
egyeseket kizár(nak) a legelő használatából, és/vagy szabályokat alkot(nak) a
legelőhasználat korlátozása érdekében. Alapvetően háromféle tulajdoni forma
lehetséges: (1) magántulajdon, (2) közösségi tulajdon és (3) állami tulajdon? —
mindhárom alkalmas lehet a tragédia megelőzésére, ahogy ezek különféle kom¬
binációi is (Feeny et al. 1990; Ostrom 1990).
Ami a második alapfeltevést illeti, atanmesében alapvetően egyrészt rövid és
hosszú távú érdek, másrészt egyéni és csoportérdek áll szemben egymással: a
gazdák szempontjából rövidtávon racionális viselkedési motiváció megvalósulása
(egy újabb tehén kihajtása a legelőre) a csoport (a falu, a közösség) szempont¬
jából hosszabb távon tragédiához vezet (gy persze hosszabb távon az egyes
gazdák — illetve utódaik — is rosszul járnak)." A kérdés tehát az, hogy miként
lehetne a csoport tagjainak (mint fentebb láttuk, nem feltétlenül csak egyének¬
nek) a saját rövid távú érdekeiket szolgáló, ám a csoport jólétét a környezeti
problémák révén fenyegető, versengő hozzáállását a csoport jólétét (a közjóp
szolgáló, a hosszabb távú szempontokat is tekintetbe vevő, együttműködő hoz¬
záállássá változtatni.
Mind a szabad hozzáférés megszüntetésével, mind pedig a motivációk meg¬
változtatásával környezetkímélő viselkedésre, vagyis mértékletességre, illetve
az ökohatékonyság fokozására (Iakács-Sánta 2017; 2022) igyekszünk rávenni a
gazdákat." A környezeti problémák enyhítése/megoldása érdekében, illetve el¬
kodjanak a forrásokkal (Ostrom 2009), és így a tragédia is nagyobb eséllyel következik be.
E harmadik tényezőről itt és most azért nem esik több szó, mert, ellentétben a másik kettővel,
ez nem módosítható az emberek által.
Az , intézmény" szó itt nem a köznapi, hanem a szociológiai értelmében szerepel: intézmény az,
ami rendszerré, rendszeressé válik (intézményesül) egy társadalomban. Vagyis a társadalmi in¬
tézmények a társadalom azon alkotóelemei, amelyek képesek reprodukálni önmagukat és így
jellemzően nemzedékeken átívelően léteznek. Megkülönböztethetünk gazdasági, politikai,
jog- stb. intézményeket (Miller 2019). Az intézmények bizonyos cselekedeteket lehetővé tesznek
az emberek vagy szervezetek számára, míg más cselekedeteket meggátolnak, de legalábbis
megnehezítenek.
Érdekes kérdés, hogy a települési önkormányzati tulajdon a három közül melyik formához áll
a legközelebb. Bizonyos értelemben az államihoz, más szempontból a közösségihez - leginkább
attól függően, hogy a település lakóinak mennyire van beleszólásuk a döntésekbe.
Ugyanakkor mivel magántulajdon esetében a közjavak magánjavakká válnak, ezzel a lehető¬
séggel alább már nem foglalkozunk tovább, csupán a másik kettővel, ahol a közjavak megma¬
radnak.
5 "A modellben a gazdák minden döntésükkor a rövid távú, szűk értelemben vett önérdeküket
követik. Vagyis a modern közgazdaságtan uralkodó emberképének, a Homo oeconomicusnak
megfelelően viselkednek. Bár ez az emberkép egyáltalán nem írja le tökéletesen a valós embe¬
ri viselkedést, a mai piaci társadalmakban mindannyian bizonyos fokig Homo oeconomicussa
váltunk, mivel az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszer az esetek többségében az ilyen típusú
viselkedést jutalmazza.
A környezetkímélő viselkedés egyének, illetve szervezetek olyan viselkedése, amely a környe¬
zetterhelés mértékének csökkenése irányába hat — függetlenül attól, hogy mik a cselekvő szán¬
dékai. Ezzel szemben a környezettudatos viselkedés — amelyről itt bővebben nem szólunk —