Oldal 175 [175]
OCR
A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA ÉS KOMÉDIÁJA 173 hetők), illetve versengő használat áll fönn, ahol az egyik szereplő tevékenysége rontja a többiek esélyeit (Ostrom et al. 1999). Mindezek értelmében szinte az összes környezeti problémának létezik közlegelő-aspektusa (Dietz et al. 2002. A szerte a világban megjelenő környezeti problémák összességét nevezzük ökológiai válságnak. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején tudatosult széles körben az ökológiai válság ténye — különösen a centrum-országokban? (pl. McNeill 20009. A válság fő elemeinek jelenleg leginkább a globális éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését, a szintetikus vegyületek környezetünkbe jutását, a települési légszennyezést és a talajeróziót tartjuk — bár földrajzi hely, értékrend és egyéb tényezők függvénye is, hogy mely környezeti problémákat gondoljuk a legsúlyosabbaknak. Ezek az egymással is összefüggő gondok emberek és rengeteg más élőlény életét, de legalábbis életminőségét fenyegetik. Fontos azonban, hogy mi, emberek nemcsak áldozatai, hanem egyúttal okozói is vagyunk az ökológiai válságnak, hiszen az egyének, embercsoportok és szervezetek mindennapi döntéseinek és cselekedeteinek következménye. Hogyan kerülhetjük el a tragédiát? A nagy olasz meseíró, Gianni Rodari számos meséjéhez három különböző befejezést írt. Az olvasó választhatja ki, hogy neki melyik tetszik a legjobban. Szerencsére a fenti tanmese is Rodari eme történeteihez hasonlatos: Hardin modellje csupán egy nullmodell (Dietz 2005), a tragikus befejezés korántsem szükségszerű, a tragédia többféleképpen is komédiába fordítható. Más kérdés, hogy ezért általában meg kell küzdeni (Dietz et al. 2002). Vagyis a komédia is drama, de ha mas esetleg nem is, legalabb a végkifejlete vidam. A tragédia elkerülése elméletben egyszerű: a két fenti alapfeltevés közül legalább az egyiket föl kell oldanunk. Vagy meg kell határozni a legelő használatának szabályait, vagyis megszüntetni a szabad hozzáférést; vagy pedig az emberi motivációkon kell változtatni, vagyis elérni azt, hogy ne a rövid távú önérdek hajtsa a gazdákat." * Hardin nem magukra a környezeti problémákra fókuszált már említett klasszikus cikkében (Hardin 1968), hanem a problémák egyik legfontosabb közvetlen kiváltó okára, a népességnövekedésre. Az analógia tehát a népesség tekintetében is használható, noha ekkor két okból sem pontos. Egyrészt nincsenek gazdák, a , tehenek" (a világon élő emberek) saját utódaikat , hajtják ki a legelőre". Másrészt tudjuk azt is, hogy a , túllegeltetés" a népességszámon túl más tényezőktől is függ még közvetlenül (Takács-Sánta 2017; 2022). 5 — A centrum-országok azok a gazdaságilag erősebb államok a világban, amelyek képesek úgy alakítani a nemzetközi kereskedelem feltételeit, hogy az értéktöbblet feléjük áramoljon a gazdaságilag gyengébb államoktól, vagyis a periféria országaitól. (A centrum-periféria-elméletről ld. pl. Wallerstein 2004.) A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a tragédia elkerülése egy harmadik tényezőn is múlhat: a közlegelő, illetve a források jellegén (Dietz et al. 2002). Például nehezen előre jelezhető dinamikával bíró ökológiai rendszerek (pl. sok vízi ökoszisztéma) vagy mobilis források (pl. halak) esetében nehezebb feladatot jelent az emberek számára az, hogy megfelelően sáfár
