Seite 175 [175]
A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA ÉS KOMÉDIÁJA 173
hetők), illetve versengő használat áll fönn, ahol az egyik szereplő tevékenysége
rontja a többiek esélyeit (Ostrom et al. 1999). Mindezek értelmében szinte az
összes környezeti problémának létezik közlegelő-aspektusa (Dietz et al. 2002.
A szerte a világban megjelenő környezeti problémák összességét nevezzük
ökológiai válságnak. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején tudatosult
széles körben az ökológiai válság ténye — különösen a centrum-országokban?
(pl. McNeill 20009. A válság fő elemeinek jelenleg leginkább a globális éghajlat¬
változást, a biológiai sokféleség csökkenését, a szintetikus vegyületek környe¬
zetünkbe jutását, a települési légszennyezést és a talajeróziót tartjuk — bár földrajzi
hely, értékrend és egyéb tényezők függvénye is, hogy mely környezeti problé¬
mákat gondoljuk a legsúlyosabbaknak. Ezek az egymással is összefüggő gondok
emberek és rengeteg más élőlény életét, de legalábbis életminőségét fenyegetik.
Fontos azonban, hogy mi, emberek nemcsak áldozatai, hanem egyúttal okozói
is vagyunk az ökológiai válságnak, hiszen az egyének, embercsoportok és szer¬
vezetek mindennapi döntéseinek és cselekedeteinek következménye.
Hogyan kerülhetjük el a tragédiát?
A nagy olasz meseíró, Gianni Rodari számos meséjéhez három különböző be¬
fejezést írt. Az olvasó választhatja ki, hogy neki melyik tetszik a legjobban. Sze¬
rencsére a fenti tanmese is Rodari eme történeteihez hasonlatos: Hardin modellje
csupán egy nullmodell (Dietz 2005), a tragikus befejezés korántsem szükségszerű,
a tragédia többféleképpen is komédiába fordítható. Más kérdés, hogy ezért ál¬
talában meg kell küzdeni (Dietz et al. 2002). Vagyis a komédia is drama, de ha
mas esetleg nem is, legalabb a végkifejlete vidam.
A tragédia elkerülése elméletben egyszerű: a két fenti alapfeltevés közül leg¬
alább az egyiket föl kell oldanunk. Vagy meg kell határozni a legelő használatá¬
nak szabályait, vagyis megszüntetni a szabad hozzáférést; vagy pedig az emberi
motivációkon kell változtatni, vagyis elérni azt, hogy ne a rövid távú önérdek
hajtsa a gazdákat."
* Hardin nem magukra a környezeti problémákra fókuszált már említett klasszikus cikkében
(Hardin 1968), hanem a problémák egyik legfontosabb közvetlen kiváltó okára, a népességnö¬
vekedésre. Az analógia tehát a népesség tekintetében is használható, noha ekkor két okból sem
pontos. Egyrészt nincsenek gazdák, a , tehenek" (a világon élő emberek) saját utódaikat , hajtják
ki a legelőre". Másrészt tudjuk azt is, hogy a , túllegeltetés" a népességszámon túl más tényezőktől
is függ még közvetlenül (Takács-Sánta 2017; 2022).
5 — A centrum-országok azok a gazdaságilag erősebb államok a világban, amelyek képesek úgy
alakítani a nemzetközi kereskedelem feltételeit, hogy az értéktöbblet feléjük áramoljon a gaz¬
daságilag gyengébb államoktól, vagyis a periféria országaitól. (A centrum-periféria-elméletről
ld. pl. Wallerstein 2004.)
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a tragédia elkerülése egy harmadik tényezőn
is múlhat: a közlegelő, illetve a források jellegén (Dietz et al. 2002). Például nehezen előre je¬
lezhető dinamikával bíró ökológiai rendszerek (pl. sok vízi ökoszisztéma) vagy mobilis források
(pl. halak) esetében nehezebb feladatot jelent az emberek számára az, hogy megfelelően sáfár¬