Seite 164 [164]
162 VARGA ANNA
a kutatásnak a motivációját is egy jelenkori természetvédelmi kérdés jelenti, mint
például, hogy az erdei legeltetésnek milyen szerepe lehet a hullámtéri területek
természeti értékeinek a megőrzésében (Varga et al. 2019: 1439. Többek között
ezért is fontos, hogy a kutatási eredmények ne csak a szakmán belül legyenek
elfogadottak, hanem tágabb társadalmi és döntéshozói szférák számára is ismer¬
tek legyenek. Ezért aztán az ismeretterjesztés is szerves részét képezi sokszor
ezeknek a kutatasoknak (pl. Varga et al. 2019; Varga—Bajomi 2021, http 4.).
Nemzetközi egyezmények és kezdeményezések példái
A természetvédelmi célkitűzések és az azokat elősegítő szabályozások egyik
legfontosabb platformját jelentik a különböző hazai és nemzetközi egyezmények,
melyek elsősorban a döntéshozók irányába tudják elősegíteni a , természetvéde¬
lem ügyét". Ezért is fontos, hogy ma már egyre több nemzetközi egyezmény és
gyakorlati példa is felhívja a figyelmet arra, hogy a természeti-kulturális sokfé¬
leség, valamint a kultúrtájak a világ természeti értékei szempontjából is kulcs¬
fontosságúak, ezért védelmük, fenntartásuk napjaink legfontosabb természet¬
védelmi céljävä vält (Fisher et al. 2012: 167-175; Rotherham 2015: 3405;
Schmeller-Bridgewater 2016).
Az elmúlt évtizedekben egyre több példa mutatja, hogyan lehet a hagyomá¬
nyos tájhasználatot, hagyományos ökológiai tudást (anni et al. 2015) vagy a
tájjal való közvetlenebb kapcsolatot feléleszteni (Celentano-Rousseau 2010).
Ilyen például a fák botolásának újjáélesztett gyakorlata Olaszországban (Coppini—
Hermanin 2007) és Angliában (Read et al. 2010; Jorgensen 2013). Mindehhez a
tájtörténetet (Foster et al. 2003; Cevasco et al. 2015) és a hagyományos ökológiai
tudást (Hunn et al. 2003) feltáró kutatások jelentős mértékben tudnak hozzájá¬
rulni. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai pedig arra mutatnak rá, hogy ennek
leghatékonyabb módja, ha mindezek a kutatások és természetvédelmi kezelések
a helyi lakosok aktív bevonásával történnek (pl. http 2; Mihók et al. 2016). Ezt a
közösségi-természetvédelmi területek (community-conserved areas) példázzák
talán a legjobban (Berkes 2004; Varga-Bajomi 20219. Számos nemzetközi egyez¬
mény hívja fel minderre a figyelmet, melyek közül európai szinten kiemelendő
a Tajegyezmény és a Natura 2000-es halozat (Agnoletti-Rotherham 2015). Az
utóbbinak nem kifejezetten a biokulturális sokféleség megőrzése a célja, de mind
az élőhely-, mind a madárvédelem szempontjából olyan gazdálkodási formákat
támogat, melyek lényegében mégis a hagyományos tájhasználati elemek gya¬
korlatát segíti elő (pl. legeltetés). Ezt támogatja a FAO és az UNESCO által koor¬
dinalt Globally Important Agricultural Heritage Systems projekt is (http 3.).
Nemzetközi viszonylatban az UNESCO a világörökség-cím kritériumai révén
már az 1990-es évektől elismeri azokat a tájakat, melyek valamiféle emberi te¬
vékenységnek köszönhetik különlegességüket, szorosan összefonva a természeti
és a kulturális örökséget. Ennek jó példája a hortobágyi szikes puszta és a hasz¬
nálatukhoz kötődő pásztorvilág kapcsolata. Szellemi kulturális örökségként is