Page 160 [160]
158 VARGA ANNA
Molnár Zs. et al. (2008: 14—27) az alábbiakat fűzi hozzá e definícióhoz:
, Magyarországon, Európa közepén, ahol a tudomány és a városi tudás régóta befo¬
lyással van a paraszti tudásra, értékrendre, az alábbi definíciót használjuk: a körülöt¬
tünk levő természeti-agrár tájról, annak élővilágáról, az emberi tevékenységeknek a
gazdálkodói tapasztalatokon alapuló, de évszázados, közösségi tudáselemeket is őrző,
a tudománytól zömmel független, a társadalmi élet rítusaihoz is kötődő tudás, tapasz¬
talat, hitvilág."
A HÖT fontos jellemzője, hogy míg egyes elemei szinte változatlanok (hitvilág,
világkép), addig számos, főként gyakorlati tudásra vonatkozó eleme a környezet
állandó változásával dinamikusan alakul, folyamatosan újabb és újabb tudáse¬
lemekkel bövül (Menzies-Butler 2006: 1-17).
A HÖT alapvetően négy, szervesen kapcsolódó részből áll:
— általános tudás (az élő és élettelen természeti környezetre vonatkozó isme¬
retek, tudás),
— gyakorlati tapasztalat (a tájhasználattal, gazdálkodással kapcsolatos gyakor¬
lati és tapasztalati tudás),
— világnézet (hitvilág, értékrend),
— hagyományos tanulási módszerek (pl. a tudás generációról generációra való
közvetlen továbbadása, meséken, történeteken keresztüli, tapasztalati és a ter¬
mészettől való közvetlen tanulás) (Berkes et al. 2000; Turner et al. 2000; White¬
man-Cooper 2000; Berkes 2008: 203-220; Molnar Zs. 2014).
A népi természetismeret és azon belül a hagyományos ökológiai tudás (pl.
gyógynövények használata, állatok és növényfajok háziasítása) kutatásával év¬
ezredek óta foglalkozik a tudomány világa, elsősorban az orvos- és agrártudo¬
mány (pl. Cato: De agricultura IKr. e. 160 k.], Columella: De re rustica [Kr. u.
61-65 k.]— Columella 2005). A kortárs hagyományos ökológiai tudás kutatása a
20. század második felében erősödött meg, elsősorban kulturális antropológiai,
ökológiai és természetvédelmi kérdések megválaszolása, illetve a gyarmatokon
élő őslakosok emberi jogainak védelme kapcsán (Smith 2010; Hunn 2007; Berkes
2008: 258). Ezekre a kutatásokra jellemző, hogy csaknem mindig megfogalmaz¬
nak fenntarthatósági, természetvédelmi célú javaslatokat, amelyek az adott kér¬
dés megoldására (Berkes et al. 2000) vagy a hagyományos ökológiai tudás to¬
vábbéltetésére és felhasználására vonatkoznak (Varga et al. 2017b; 2019). Az
elmúlt évtizedekben világszerte fokozatosan nő azoknak a természetvédelmi
célú tevékenységeknek a száma, melyek a HÖT-öt elméleti és gyakorlati szinten
is eredményesen alkalmazzák (pl. Hunn et al. 2003:79; Ens et al. 2015; Roué—
Molnár 2017), viszont lényeges megemlíteni, hogy vannak kevésbé sikeresek
esetek is, melyek ennek a tudásformának alaposabb ismeretére és egy alázatosabb
megközelítésre intenek (Nadasdy 1999; Ween-Riseth 2011; Padilla-Kofinas 2014;
Pooley et al. 2014). A HÖT alkalmazását a tudományban és a természetvédelem¬
ben azonban számos tényező nehezítheti. Huntington (2000) és Heikkinen et al.
(2012) listáit továbbgondolva ezek a következők: