Page 158 [158]
156 VARGA ANNA
alakított ki, és tart fenn az égetés tudatos alkalmazásával (Anderson 2005: 1—4).
A trópusi esőerdős tájak kapcsán szintén kiderült, hogy különösen a folyómenti
tájrészletek fajgazdagságához az őslakosok tevékenysége is jelentős mértékben
hozzájárult, például Mexikóban a helyi közösségek több funkcióval bíró erdő- és
kertvälté gazdälkodäst hoztak létre (Heckenberger et al. 2003; Toledo et al. 2003).
Ezeket a tájakat, ahol az egykori vagy jelenlegi emberi tevékenység határozza meg
a természet állapotát, a kultúrtáj kategóriába sorolják (Plieninger-Bieling 2012).
1. kép. Egy újjáélesztett bakonyi fáslegelő. Zöldág Lovasudvar, Eperjes-hegy,
Olaszfalu. Fotó: Varga Anna, 2017
A kultúrtájak legismertebb elemei közé tartoznak például a fás és fátlan legelők,
kaszálórétek, hagyományos gyümölcsösök és szőlők, illetve a trópusi erdei
kertek, a boreális övi áfonyarétek (R. Várkonyi 2000; Brown et al. 2005; Hartel—
Plieninger 2015). Európa természetes növényzettel és élővilággal bíró tájai is
szinte kivétel nélkül a kultúrtáj kategóriába tartoznak (Europe 2000; Solymosi
2011; Konkoly et al. 2021. Az Európai Unió területének mindösszesen 5%-a nem
állt vagy áll semmiféle közvetlen emberi hatás alatt, azaz kizárólag környezeti
tényezők befolyásolják (Agnoletti-Rotherham 2015). A Natura 2000-es termé¬
szetvédelmi területek kijelölését meghatározó jelölőélőhely-típusokra vonatko¬
zóan kimutatták (Halada et al. 2011), hogy a 231 típusból 63 típus biodiverzitá¬
sának (természeti sokféleségének) megőrzése valamilyen mezőgazdálkodási
tevékenységtől függ, elsősorban a legeltetéstől és a kaszálástól, mint például az
európai száraz fenyérek és csarabosok (4030) vagy a síksági pannon löszsztyepp¬