Oldal 156 [156]
OCR
TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAGYOMÁNYOS ÖKOLÓGIAI TUDÁS Varga Anna A 19. század végétől kezdve egészen napjainkig, ha valaki természetvédelméről hall(ott), akkor többnyire ritka, kihalt vagy kihalással veszélyeztett fajok képei vagy nemzeti parkok zöld ruhás munkatársai, természetvédelmi őrei jelennek/ jelentek meg szeme előtt, akik az elzárt és érintetlen ősvadont próbálják meg6rizni az emberiség elél (Standovär-Primack 2001). A természet védelme az emberiség történetét észrevétlenül, de mindig is äthatotta. Ebben a tanulmányban az ökológia tudománya és a modern kori természetvédelem paradigmavältäsa, az ember-, vagyis a humän tudomänyok megjelenése és a hagyományos ökológiai tudás szerepe kerül bemutatásra. A modern kori természetvédelem történeti és különböző szempontú értékelése, emberi tevékenység jellegéből adódó történeti és társadalmi aspektusai részben a humán környezettudományi megközelítések terjedésével és figyelembevételével váltak hangsúlyossá az utóbbi években. Mindamellett, hogy maga az ökológus és a természetvédelmi szakma is saját hibáiból tanulva, korlátait felismerve és hatékony megoldásokat keresve jutott el arra, hogy a természeti értékek megőrzéséhez a társadalmi és egyéni kontextusok és maga az emberi tevékenység figyelembevétele is nélkülözhetetlen szereppel bír. , Valóban: (a természet faggatása során) miért ne vállalhatnánk sokkal bátrabban az összes humán fakultas teljes arzenaljat, ám kellő, bölcsebb szerebosztásban? — az érzelmeinket csakúgy, mint a töredékes, de hasznos tudásunkat. Miért kellene ebben a vällalasban megismetelnünk minden eddigi hibát, balfogást? — idétlen alá-, fölérendelésben nézve például mozgalmat, művészetet, tudományt. Látni való: ezt a vállalást szinte kötelezővé teszi a ssüllyedő bárkas, a Föld megannyi gondja, a bioszféra, az élővilág ijesztő tempójú pusztulása. Ebben a vállalásban egyre nagyobb szükségünk van és lesz az eleve hitvány mai természetképünk esztétikai, morális, metafizikai stb. gazdagítására; különösen a természet és ember viszonyának bölcsebb-toazért, mert az újkor szelleme korábban :deszakrálta: a természetet, a Természet reszakrálása (mondjuk egy modernebb értelmezésű Szent Ferenc-i ,létdemokrácia:- jegyében) megkerülhetetlen programot jelent" (Juhász-Nagy 1993: 47).
