TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAGYOMÁNYOS
ÖKOLÓGIAI TUDÁS
A 19. század végétől kezdve egészen napjainkig, ha valaki természetvédelméről
hall(ott), akkor többnyire ritka, kihalt vagy kihalással veszélyeztett fajok képei
vagy nemzeti parkok zöld ruhás munkatársai, természetvédelmi őrei jelennek/
jelentek meg szeme előtt, akik az elzárt és érintetlen ősvadont próbálják meg¬
6rizni az emberiség elél (Standovär-Primack 2001).
A természet védelme az emberiség történetét észrevétlenül, de mindig is ät¬
hatotta. Ebben a tanulmányban az ökológia tudománya és a modern kori termé¬
szetvédelem paradigmavältäsa, az ember-, vagyis a humän tudomänyok megje¬
lenése és a hagyományos ökológiai tudás szerepe kerül bemutatásra.
A modern kori természetvédelem történeti és különböző szempontú értékelése,
emberi tevékenység jellegéből adódó történeti és társadalmi aspektusai részben
a humán környezettudományi megközelítések terjedésével és figyelembevéte¬
lével váltak hangsúlyossá az utóbbi években. Mindamellett, hogy maga az öko¬
lógus és a természetvédelmi szakma is saját hibáiból tanulva, korlátait felismerve
és hatékony megoldásokat keresve jutott el arra, hogy a természeti értékek meg¬
őrzéséhez a társadalmi és egyéni kontextusok és maga az emberi tevékenység
figyelembevétele is nélkülözhetetlen szereppel bír.
, Valóban: (a természet faggatása során) miért ne vállalhatnánk sokkal bát¬
rabban az összes humán fakultas teljes arzenaljat, ám kellő, bölcsebb szere¬
bosztásban? — az érzelmeinket csakúgy, mint a töredékes, de hasznos tudá¬
sunkat. Miért kellene ebben a vällalasban megismetelnünk minden eddigi
hibát, balfogást? — idétlen alá-, fölérendelésben nézve például mozgalmat,
művészetet, tudományt. Látni való: ezt a vállalást szinte kötelezővé teszi a
ssüllyedő bárkas, a Föld megannyi gondja, a bioszféra, az élővilág ijesztő
tempójú pusztulása. Ebben a vállalásban egyre nagyobb szükségünk van és
lesz az eleve hitvány mai természetképünk esztétikai, morális, metafizikai
stb. gazdagítására; különösen a természet és ember viszonyának bölcsebb-to¬
azért, mert az újkor szelleme korábban :deszakrálta: a természetet, a Ter¬
mészet reszakrálása (mondjuk egy modernebb értelmezésű Szent Ferenc-i
,létdemokrácia:- jegyében) megkerülhetetlen programot jelent" (Juhász-Nagy
1993: 47).