Seite 144 [144]
OCR
142 FARKAS JUDIT nyállatok eltűnése és a halfogás csökkenése mindenekelőtt a közösség egy tagjának megváltozott viselkedésére utal. Vagyis a helyiek számára elsősorban az élő, érző tájak sajátos közegében értelmezhető és értelmeződik a globális klímaváltozás. Másképpen fogalmazva: nem éghajlati anomáliáktól és megváltozott ökológiai viszonyoktól övezve, hanem beteg és holt tavak, bosszúálló és megalázott rétek közegében lépnek be a szahák az antropocén világába" (Mészáros Cs. 2019: 1559. Értelmezésükben az emberek megsértették a közösség tagjai közötti viselkedési normákat, ezért a közösségük nem-emberi tagjai elfordulnak tőlük, nem kommunikálnak vagy egyenesen ellenségesen viselkednek. Egy korábban működőképes világkép és praxis az ökológiai változásoknak köszönhetően érvényét veszti. Ahogyan Katharine L. Wiegele, úgy Mészáros Csaba is azt állítja a saját terepkutatása alapján, hogy az antropológia lokális közösségre fókuszáló figyelme továbbra is értékes, sőt, a globális modellek helyett érdemes a helyi környezetérzékelést és ontológiát érvényre juttatni, egy-egy terület környezeti problémáit ezek alkalmazásával megoldani (Mészáros Cs. 2019: 160). Ajánlott olvasmányok Borsos Balázs 2004. Elefant a hídon. Gondolatok az ökológiai antropológiáról. Budapest, LHarmattan. Magyarul máig a legfontosabb összefoglaló az ökológiai antropológiáról. Áttekinti az elméleti, fogalmi és módszertani kérdéseket, vázolja a legfontosabb irányzatokat az antropológia kezdete óta (evolucionista és rendszerökológiai megközelítések), és bemutatja az ezredfordulón kialakuló új irányzatokat (történeti ökológia, környezeti, mozgalmi és spirituális ökológia stb.). A munka külön erénye, hogy a könyv második nagy blokkjában, különböző szerzők tollából származó szövegek segítségével bemutatja a vitát az ökológia lehetőségeiről a társadalomtudományban. Crumley, Carole L. — Deventer, Elisabeth A. van — Fletcher, Joseph J. (eds.) 2001. New Directions in Anthropology and Environment. Intersections. Walnut Creek, AltaMira Press. A tanulmánykötet szerzői magukénak vallják azt a szemléletet, miszerint az antropológia hidat képezhet a természettudományok és a humán tudományok között; a világról való különféle tudások integrálására törekszik. Emellett az antropológia tudás gyakorlati hasznosságát és használatának fontosságát is hangsúlyozzák. Az első részben található tanulmányok a környezet definíciós kérdéseiről szólnak különböző tudományokban (kognitív antropológia, nyelvészet, archeológia); a második részbe a hit, az értékek, a környezeti igazságosság kérdéseit körbejáró szövegek kerültek; a harmadik rész pedig az alkalmazott antropológiára hoz példákat. A könyv úgy készült, hogy az egyetemi oktatásban is jól használható legyen, olyan kurzusokon, amelyek témája a kortárs környezeti kérdések.
