Page 141 [141]
OCR
KÖRNYEZET, ANTROPOLÓGIA 139 kat a természeti környezet különböző elemeivel, beleértve az időjárást, az éghajlatot, a halakat, az állatokat és a természetfelettit? d) Vannak-e különbségek a két közösség között a fentiek tekintetében?" (Wiegele 2019: 230.) A halászoknak mindig is számolniuk kellett bizonyos fokú veszéllyel és bizonytalansäggal. A természetről szerzett szaktudáson túlmenően (szezonális szelek, vihar- és időjárási minták, holdciklusok, a halak viselkedése) a halászok gazdasági és szervezeti stratégiákat és rokonsági hálózatokat, illetve szerencsehozó szertartásokat, varázslatokat és római katolikus rituálékat (hajóáldás) is alkalmaztak. Ezek a hagyományos megküzdési stratégiák azonban - az időjárással kapcsolatos növekvő bizonytalanság miatt — veszítettek hatékonyságukból. Ugyanígy, a földművelésre alapozó közösség korábbi tapasztalata hőmérsékletről, esőről és szélről egyre kevésbé érvényes és használható tudás. Ebben a helyzetben különösen érdekes, hogy miként reagál a változásokra a természetről alkotott, lokális kulturális modell. A kutatónő azt találta, hogy: — A helyiek az éghajlatot és az időjárást emberi ellenőrzésen kívül állónak tekintik, az emberek alkalmazkodnak a változásokhoz, de nem változtathatják meg az éghajlatot. — Ennek ellenére néhányan úgy nyilatkoztak, hogy az ember létrehozhat olyan szennyezéseket, amelyek tönkreteszik a természeti környezetet és benne az emberek életét, de ezt leginkább lokális folyamatként értelmezték. — Néhányan a keresztény tanításokra alapozó értelmezését adták a folyamatoknak (a lakosság jellemzően katolikus), és úgy vélték, hogy Isten büntetése mindaz, ami történik, míg mások egyéb természetfeletti lények (duwendék, kicsi, láthatatlan, a házakban, fákban vagy föld alatt élő törpék és koboldok) elégedetlenségével érveltek. Mindkét esetben a természetfeletti és az ember kölcsönös viszonyában beállt törés (titoktartás megszegése, imák elhagyása, hit és tisztelet hiánya) okozza az elégedetlenséget és haragot." A domináns értelmezés azonban az első maradt, tehát hogy ezek a folyamatok emberen kívüliek, ők nemigen tehetnek semmit. A változás leírására az ember-metaforát használtak, amely megszemélyesíti az időjárást és a klímát, és úgy véli, hogy az időjárás azért változik, mert öregszik, és ahogyan az idős emberek, úgy az időjárás is egyre változékonyabb lesz időskorára. Így tehát mind a klímának, mind a Földnek van egy életciklusa, ami egyszer véget ér. A természet e kulturális modelljében tehát a természet fő összetevőit, az embereket, a növényeket, az állatokat, az időjárást, a fizikai környezetet és a természetfelettit egy közös jellemző köti össze, mégpedig az emberre jellemző életciklus, illetve az emberre jellemző hangulatok és érzelmek. Ennek értelmében tehát minden a születéstől a halálig halad, beleértve ebbe a Földet, az időjárást és a klímát is, és minden e ciklusok hangulatát, annak lenyomatát viseli magán. 10 , Az ember mint a természet védelmezője" modellt leginkább azok citálták, akik természetvédelmi oktatást kaptak. Az oktatás része a korallzátonyok szigorú védelmének.
