Oldal 119 [119]
OCR
A JOGI SZABÁLYOZÁS ALAPPROBLÉMÁI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN 117 - a hagyományos, ágazati szabályozáshoz képest átfogó és integrált megközelítésre ( holisztikus szemléletre") van szükség; — a jogi szabályozás a természetéből adódóan a megváltozott körülményekre gyakran csak utólag képes reagálni, miközben a kockázatok egyre nőnek; — az emberi tevékenység áthatja a környezeti elemek összességét, így a környezeti hatások nem elszigetelten, hanem , összeadódva" jelennek meg, illetve a szennyezés képes , vándorolni" is egyik környezeti elemről a másikra; — a problémák összetettsége miatt nehéz előre megjósolni az emberi tevékenységek közép- és hosszú távú környezeti hatásait; — ezek a hatások térben és időben is elhúzódhatnak, ami megnehezíti a bizonyítás esélyeit a felelősség megállapítása során; — a kihívások többségének kezelése (pl. a hulladékgazdálkodás rendszerének kiépítése, a levegő- és vízminőség javítása) hosszú távú és költséges döntések meghozatalát igényli, amihez politikai akaratra és megfelelő kapacitásokra (elsősorban a beruházásokhoz szükséges jelentős tőkére) van szükség; — az ipari balesetek és egyéb katasztrófák azt igazolják, hogy nem lehet kiküszöbölni az emberi gondatlanságot mint bizonytalansági tényezőt; — a környezet károsodása esetén az eredeti állapotot gyakran már nem is lehet helyreállítani, bármilyen szigorúak a jogszabályi előírások. Nemzetközi környezetjog A környezetszennyezés nem áll meg az országhatároknál, ezért a globális környezeti problémák kezelésének alapvető feltétele a hatékony nemzetközi együttműködés (globális környezeti kormányzás). A nemzetközi kapcsolatok terén azonban alapvető rendezőelvként az államok szuverén egyenlősége érvényesül (ormális értelemben legalábbis mindenképp), és a létező nemzetközi jog is valójában , államközi jog", hiszen a legfontosabb szereplők az egyes államok, valamint — csekélyebb mértékben — a kormányközi alapon szerveződő és működő nemzetközi szervezetek. Időbeli problémaként merül fel továbbá, hogy a nemzetközi együttműködés keretei még a második világháború alatt kerültek rögzítésre (elsősorban az ENSZ és szakosított szervezetei létrehozásával), így a globális környezeti problémák felismerésének, valamint a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés elindításának a korábban kialakult intézmény- és jogrendszerekhez kellett illeszkednie (Kotzé 2012). Az sem véletlen, hogy az ENSZ keretében működik három olyan szervezet is, amelyek a nemzetközi gazdasági rendszer gerincét jelentik (a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet), de nem találunk kifejezetten a környezeti problémákkal foglalkozó, szakosított szervezetet, amely képes lenne ellensúlyozni az előbbiek dominanciáját (Faragó 2021: 153—154)." 6 Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP), amelyet a Stockholmi Konferencia után hoztak létre Nairobi (Kenya) székhellyel, semmiképpen nem tekinthető ilyennek.
