Oldal 119 [119]
A JOGI SZABÁLYOZÁS ALAPPROBLÉMÁI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN 117
- a hagyományos, ágazati szabályozáshoz képest átfogó és integrált megkö¬
zelítésre ( holisztikus szemléletre") van szükség;
— a jogi szabályozás a természetéből adódóan a megváltozott körülményekre
gyakran csak utólag képes reagálni, miközben a kockázatok egyre nőnek;
— az emberi tevékenység áthatja a környezeti elemek összességét, így a kör¬
nyezeti hatások nem elszigetelten, hanem , összeadódva" jelennek meg, il¬
letve a szennyezés képes , vándorolni" is egyik környezeti elemről a másikra;
— a problémák összetettsége miatt nehéz előre megjósolni az emberi tevé¬
kenységek közép- és hosszú távú környezeti hatásait;
— ezek a hatások térben és időben is elhúzódhatnak, ami megnehezíti a bi¬
zonyítás esélyeit a felelősség megállapítása során;
— a kihívások többségének kezelése (pl. a hulladékgazdálkodás rendszerének
kiépítése, a levegő- és vízminőség javítása) hosszú távú és költséges dönté¬
sek meghozatalát igényli, amihez politikai akaratra és megfelelő kapacitá¬
sokra (elsősorban a beruházásokhoz szükséges jelentős tőkére) van szükség;
— az ipari balesetek és egyéb katasztrófák azt igazolják, hogy nem lehet ki¬
küszöbölni az emberi gondatlanságot mint bizonytalansági tényezőt;
— a környezet károsodása esetén az eredeti állapotot gyakran már nem is
lehet helyreállítani, bármilyen szigorúak a jogszabályi előírások.
Nemzetközi környezetjog
A környezetszennyezés nem áll meg az országhatároknál, ezért a globális kör¬
nyezeti problémák kezelésének alapvető feltétele a hatékony nemzetközi együtt¬
működés (globális környezeti kormányzás). A nemzetközi kapcsolatok terén
azonban alapvető rendezőelvként az államok szuverén egyenlősége érvényesül
(ormális értelemben legalábbis mindenképp), és a létező nemzetközi jog is
valójában , államközi jog", hiszen a legfontosabb szereplők az egyes államok,
valamint — csekélyebb mértékben — a kormányközi alapon szerveződő és működő
nemzetközi szervezetek.
Időbeli problémaként merül fel továbbá, hogy a nemzetközi együttműködés
keretei még a második világháború alatt kerültek rögzítésre (elsősorban az ENSZ
és szakosított szervezetei létrehozásával), így a globális környezeti problémák
felismerésének, valamint a nemzetközi környezetvédelmi együttműködés elin¬
dításának a korábban kialakult intézmény- és jogrendszerekhez kellett illeszked¬
nie (Kotzé 2012). Az sem véletlen, hogy az ENSZ keretében működik három olyan
szervezet is, amelyek a nemzetközi gazdasági rendszer gerincét jelentik (a Világ¬
bank, a Nemzetközi Valutaalap és a Világkereskedelmi Szervezet), de nem találunk
kifejezetten a környezeti problémákkal foglalkozó, szakosított szervezetet, amely
képes lenne ellensúlyozni az előbbiek dominanciáját (Faragó 2021: 153—154)."
6 Az ENSZ Környezeti Programja (UNEP), amelyet a Stockholmi Konferencia után hoztak létre
Nairobi (Kenya) székhellyel, semmiképpen nem tekinthető ilyennek.