OCR
116 PANovics ATTILA A jog eleve , antrobocentrikus" jellegű, hiszen a jogviszonyok keretében emberi magatartásokat szabályoz, illetve a jogalkotó és jogalkalmazó (igazsägszolgáltató) szervek mögött is az azokat működtető emberek állnak. A jogszabályok címzettjei nem csak természetes személyek lehetnek, a gazdasági társaságok, a civil szervezetek és egyéb jogi személyek — mint a jog által létrehozott és elismert ún. jogalanyok -— képviseletében is emberek járnak el. Christopher Stone 1972ben megjelent könyvének a címe ( Legyenek-e a fáknak jogai?") a mai napig válaszra vár (Stone 2010), különösen az ún. , biocentrikus" megközelítés gyakorlati alkalmazhatóságát tekintve. Érdekességként, a jog mindössze odáig jutott, hogy már a rómaiak is képesek volt bizonyos jogokat biztosítani a méhmagzat számára, tehát jogi értelemben a fogantatás pillanatától kezdve beszélhetünk a , jelen generációról", és így tudjuk elhatárolni a jövő nemzedékektől, akik még meg sem fogantak. De az utóbbiak számára , jogokat" biztosítani nem tudunk. A környezetjog sajátosságai A jogrendszert alkotó normák szerepét általában nem érdemes alulértékelni, de túldimenzionálni sem szabad. A jog hatékonyan képes figyelembe venni a rövid távú, egyéni érdekeket, viszonylag gyorsan tud reagálni a gazdaság működése során felmerülő problémákra, és kezelni azokat, bár azok így is időről időre súlyos válságokhoz vezetnek. Viszont sokkal nehezebben birkózik meg az öszszetettebb szociális, kulturális és egyéb kihívások kezelésével. Egy társadalom működését természetesen más normák is befolyásolják (erkölcsi normák, vallási előírások, illemszabályok, divat stb.), a jogi normák azonban hierarchikus rendszert alkotnak, amelyen belül sajátos szabályozási területként jelent meg az 1960as évek második felétől — a mai napig előszeretettel , keresztbe fekvő jogágnak" hívott — környezetjog vagy környezeti jog (environmental law)? Ez a sajátos jogterület tehát viszonylag fiatal, és a mai napig dinamikus (jog)fejlődést mutat, ami nemcsak a vonatkozó jogszabályok számának növekedésében jelentkezik (állami és nemzetközi szinten egyarant), hanem a dogmatika területén is megfigyelhető. A környezetjog esetén különösen nehéz a helyzet, hiszen mindazon problémák mellett, amelyek általánosságban is jellemzik a jogi szabályozást (a jogszabályok számának folyamatos növekedése, a szabályozás bonyolultsága és állandó változása, a jogrendszer , kazuisztikus" jellege, a végrehajtás bürokratizmusa, az igazságszolgáltatás leterheltsége stb.), számos speciális problémával is szembe kell néznie, ami szinte lehetetlenné teszi a hatékony szabályozás kialakítását: — a környezetjog határai nehezen húzhatók meg (valójában a jogrendszer egészét át kellene hatnia a környezeti megfontolásoknak és követelményeknek); * Kezdetben a , természetvédelmi jog", később a , környezetvédelmi jog" kifejezések használata is jellemző volt, de ezek túlságosan leszűkítették a szabályozás tárgyát.