Oldal 118 [118]
116 PANovics ATTILA
A jog eleve , antrobocentrikus" jellegű, hiszen a jogviszonyok keretében em¬
beri magatartásokat szabályoz, illetve a jogalkotó és jogalkalmazó (igazsägszol¬
gáltató) szervek mögött is az azokat működtető emberek állnak. A jogszabályok
címzettjei nem csak természetes személyek lehetnek, a gazdasági társaságok, a
civil szervezetek és egyéb jogi személyek — mint a jog által létrehozott és elismert
ún. jogalanyok -— képviseletében is emberek járnak el. Christopher Stone 1972¬
ben megjelent könyvének a címe ( Legyenek-e a fáknak jogai?") a mai napig
válaszra vár (Stone 2010), különösen az ún. , biocentrikus" megközelítés gyakor¬
lati alkalmazhatóságát tekintve. Érdekességként, a jog mindössze odáig jutott,
hogy már a rómaiak is képesek volt bizonyos jogokat biztosítani a méhmagzat
számára, tehát jogi értelemben a fogantatás pillanatától kezdve beszélhetünk a
, jelen generációról", és így tudjuk elhatárolni a jövő nemzedékektől, akik még
meg sem fogantak. De az utóbbiak számára , jogokat" biztosítani nem tudunk.
A környezetjog sajátosságai
A jogrendszert alkotó normák szerepét általában nem érdemes alulértékelni, de
túldimenzionálni sem szabad. A jog hatékonyan képes figyelembe venni a rövid
távú, egyéni érdekeket, viszonylag gyorsan tud reagálni a gazdaság működése
során felmerülő problémákra, és kezelni azokat, bár azok így is időről időre
súlyos válságokhoz vezetnek. Viszont sokkal nehezebben birkózik meg az ösz¬
szetettebb szociális, kulturális és egyéb kihívások kezelésével. Egy társadalom
működését természetesen más normák is befolyásolják (erkölcsi normák, vallási
előírások, illemszabályok, divat stb.), a jogi normák azonban hierarchikus rend¬
szert alkotnak, amelyen belül sajátos szabályozási területként jelent meg az 1960¬
as évek második felétől — a mai napig előszeretettel , keresztbe fekvő jogágnak"
hívott — környezetjog vagy környezeti jog (environmental law)? Ez a sajátos
jogterület tehát viszonylag fiatal, és a mai napig dinamikus (jog)fejlődést mutat,
ami nemcsak a vonatkozó jogszabályok számának növekedésében jelentkezik
(állami és nemzetközi szinten egyarant), hanem a dogmatika területén is meg¬
figyelhető.
A környezetjog esetén különösen nehéz a helyzet, hiszen mindazon problémák
mellett, amelyek általánosságban is jellemzik a jogi szabályozást (a jogszabályok
számának folyamatos növekedése, a szabályozás bonyolultsága és állandó vál¬
tozása, a jogrendszer , kazuisztikus" jellege, a végrehajtás bürokratizmusa, az
igazságszolgáltatás leterheltsége stb.), számos speciális problémával is szembe
kell néznie, ami szinte lehetetlenné teszi a hatékony szabályozás kialakítását:
— a környezetjog határai nehezen húzhatók meg (valójában a jogrendszer
egészét át kellene hatnia a környezeti megfontolásoknak és követelmé¬
nyeknek);
* Kezdetben a , természetvédelmi jog", később a , környezetvédelmi jog" kifejezések használata
is jellemző volt, de ezek túlságosan leszűkítették a szabályozás tárgyát.