Seite 109 [109]
OCR
KÖRNYEZETI KONFLIKTUSOK, TÁRSADALMI VÁLASZOK 107 személyes kockázat, ami a tiltakozásban és elutasításban mint közös célban jelenik meg. A kollektív cselekvéssé formált elutasítás legtöbb esetben semmilyen kompromisszumot nem hajlandó elfogadni egészen addig, amíg a beruházó el nem áll a helyszíntől, vagy nem ellentételezi (kompenzálja) azt kellő időben és megfelelő mértékben. A kompenzáció mértékének kiszámítása elsősorban közgazdasági megközelítéssel történik, ráfordítás-haszon elemzést követően. Ennek során figyelembe veszik a telepítés helyszínének pénzügyi helyzetét, természeti adottságait, infrastrukturális ellátottságát, az ott élők életkörülményeit. Mindezek összegzéseként a befektető reális ellentételezést ajánl, mely szerinte elegendő a feltételezett lakossági ellenállás eliminalasara. Michael O’Hare (1977) arra hivja fel a figyelmet, hogy a számítások általában nem fektetnek hangsúlyt kellő mértékben a pszichológiai hatásokra, melyek ugyanannyit nyomhatnak a latba, mint a pénzügyi megoldások. Ennek meghatározó eleme az élőhely lehetséges szakrális felértékelése, a kiterjesztett , személyes szféra"-érzet megléte, mely a környezet megváltoztatására irányuló törekvést az intim szférába történő belépésként érzékeli, a veszélypercepciók felnagyítása, a telepítés elleni tiltakozás hatalommal szembeni kiállásba transzformálása és a látszólag ok nélkül kialakuló dac. O’Hare azt is vizsgálta, hogy a látszólag racionális egyéni cselekvésekből miként válik irracionális közösségi cselekvés, melyben az eltérő vélemények nem közösségi érdekek mentén képződnek, hanem egyéni javaslatok halmazává állnak össze, nem konvergálódnak egymás irányába. A kutató ezt a , közösség foglya”-dilemmanak nevezte el, ami azt jelenti, hogy akar 90%-os elutasitottsag mellett is megvalósulhat egy nem kívánatos beruházás, amennyiben a maradék 1096 a közösség érdekeire hivatkozva meggyőzi a többséget. Ez még inkább így van, amikor a kisebbség a település, városrész prominensei közül kerül ki, vagy az önkormányzat áll mögé. A NIMBY-viselkedés kialakulásának főbb okai (Kraft—Clary 1991): — bizalmatlanság a befektető céggel vagy annak képviselőjével szemben; — információhiány, titkolózásra utaló jelek; — a telepítés előnyei és esetleges negatív következményei nem egyenlítik ki egymást; — a helyi hagyományokban meglévő konfliktusosság; — hasonló jellegű telepítések negatív tapasztalata. A környezeti konfliktusok és a NIMBY megértéséhez érdemes megvizsgálni Doug McAdam (1986) mozgalombövülesi &s mobilizäciös elmeletet, amely välaszt adhat a környezeti ügyekben tapasztalható összefogás hátterére. A kutató megkülönbözteti egymástól az alacsony kockázatú és kis költséggel járó aktivizmust, valamint a magas kockázatű, időt, pénzt és áldozatot követelő részvételt. Előbbi általánosabb célokat fogalmaz meg, elutasítja a jövőbeni veszélyes, feltehetően környezetkárosító beruhazasokat — pl. radioaktivhulladék-tarolo, cementgyar stb. — egy adott településen, és igyekszik ezen törekvéseket jogszabályi szinten rögzíteni, koncepciókban megjeleníteni. Ennek érdekében beadványokat fogalmaz meg és juttat el a döntéshozóknak, aláírást gyűjt, cikkeket publikál, utcai kitelepüléseket szervez. Az alacsony kockázatú cselekvés esetében főképpen
