Seite 93 [93]
ZÖLDTÖRTENELEM® 91
míitatlanná válásából, a szélsőséges jelenségek nyomán érhetik tömeges veszte¬
ségek, katasztrófák. A 2010-es évek elején egyre több kutatóban fogalmazódott
meg a kérdés, hogy milyen előnyei és hátrányai lennének a válsághelyzet szem¬
pontjából, ha a történészek az antropocén léte szempontjából kezdenék újraol¬
vasni a kutatási témáikat és levéltáraikat. Egy álláspont szerint ez nem lenne
szerencsés, mivel a narratíva léte nyugtatólag hatna az egyes emberekre és a
közvéleményre is, így még kevésbé lenne hajlandó változtatni és változást kö¬
vetelni (Simon 2021. Másként közelítve azonban a történeti kutatásnak megha¬
tározó szerepe van több feladatban is. Például annak eldöntésében, hogy mi
lehetne az antropocén kezdő dátuma (Balogh R. 2020. A jelenlegi konszenzus
1945-öt jelöli meg, vagyis azt az időpontot, amikortól az erőművek korának
köszönhetően minden korábbinál nagyobbat ugrik a széndioxid-kibocsátás,
riasztó az édesvizek túlhasználata és szennyezése, vagy fenntarthatatlan mér¬
tékben nő a háziállatok száma, hogy csak néhányat említsünk a határok túllé¬
pését jelző indikátorok közül (Horváth 2021. Eza nézőpont azonban úgy tesz,
mintha az energiaigény, az ültetvényes gazdálkodás vagy éppen a nagyipari
állattartás a semmiből jönne, és alternatívái sem lettek volna. A történeti kuta¬
tásnak alapvető szerepe lenne a regionális tapasztalat és a drámai planetáris
változások összekapcsolásában, vagyis a körültekintő léptékváltásban.
Történelem mint humán környezettudomány?
Környezettörténet történészek és nem történészek
nézőpontjából
A környezet és az emberi társadalmak közötti kapcsolat persze banális, mond¬
hatni magától értetődő. Ennek megfelelően a klasszikus történeti munkákban
is jelen volt már a 20. század elején is. Így például a Hóman Bálint és Szekfű
Gyula által írt Magyar történet 17. századra vonatkozó része hosszas, a hódolt¬
ság táj- és környezettörténeti hatásait áttekintő tablóval kezdődik: , Egyenes
következese annak, hogy Györ-Buda-Debrecen vonalätöl delre a magyar la¬
kosság kipusztult, s nem lévén többé emberkéz, mely a falvak határait évről-évre
megművelje, az úthálózatot fenntartsa, átvette uralmát a Természet, mely most
ismét az embertől függetlenül, emberi célokra nem hajtva termelte ki a maga
új növényvilágát, sőt klimatologikus változásait is" (Hóman-Szekfű 1935—1930).?
A felrajzolt alapképleten erősen érződik Kaán Károlynak az Alföld és az erdők
viszonyára vonatkozó tézise (Kaán 1939; Biró-Molnár 2009; Vadas-Szabó 20201.
Szekfű látásmódja nem teljesen idegen a francia Annales folyóirathoz köthető
ún. totális történetírástól, vagyis azon történészi törekvéstől, hogy egy narrati¬
vában szerepeljen a történelem minden mentális, időbeli és földrajzi dimenziója.
3 " Köszönöm Hatos Pálnak, hogy a szöveghelyre felhívta a figyelmem.