Seite 91 [91]
ZÖLDTÖRTENELEM® 89
A törtenelem töredekessege
a hibriditäs és az antropocén korszak tükrében
A történész egyik legfőbb és legmindennapibb problémája az, hogy valójában
töredékes nyomokat keres, amelyekből történetet kell alkotnia. A töredékesség
olyan mértéket ölthet, hogy lehetetlenné teszi a keresett történet megírását.
További kitartó kutatással esetleg ez ellensúlyozható, de van, hogy ez sem segít.
Egy jó történeti valóságra vonatkozó modell persze arról ismerszik meg, hogy
nagyon sok formában előkerül a nyomokban, vagyis a forrásokban. Ezzel elér¬
kezünk a történeti tudás harmadik fontos funkciójához. A nyomok utáni kutatás
ugyanis addig nem közismert jelenségekre vagy folyamatokra is ráirányíthatja a
figyelmet. A történészi munka magában foglalja azt is, hogy a különböző lehet¬
séges forrásokból válogatást állít össze, lényegében saját maga számára megalkotja
az adott téma levéltárát. Ez különösen fontos új kérdésfeltevések esetén, mint
amilyenek a hibrid jelenségek.
Az egyik sa környezettörténet szempontjából legizgalmasabb kérdés az,
hogy miként ragadható meg azon nagyszámú jelenség egyszerre természeti és
kulturális mivolta, amelyek kutatása különösen a filozófus és tudománykutató
Bruno Latour munkássága nyomán kerültek a társadalomtudományos kutatás
középpontjába, s amelyeket hibrideknek hív a szaknyelv (Latour 1999; 2021.
Latour hibrid jelenségek iránti érdeklődése Louis Pasteur 19. század végi tevé¬
kenységének kutatása során formálódott. Pasteur eljárásának sikerét az adta,
hogy rendkívül jól beágyazta tevékenységét a francia társadalom működésébe,
valamint látványossággá is tudott válni. A laboratóriumi tevékenység, illetve
maga a baktériumok és a tej viszonya ezek társadalmi szerepei miatt válik hib¬
riddé. A tejgazdaság történetére vonatkozó magyarországi kutatások ugyanakkor
felszínre hozták egy izgalmas, de kevéssé köztudatban levő gazdasági forma, a
tejszövetkezetek 20. század eleji jelentőségét (Vörös 1965; Bednárik 2009; Umb¬
rai 2021. Ezek azért fontosak, mert alternatívát jelentettek az emberiség káros
ökológiai lábnyomának fontos részét képező nagyipari tejfeldolgozáshoz képest.
A tejgazdaság története azért is fontos hibrid, mert elvezet a fentebb említett
deep history szintéjére is. A szarvasmarhák teje Európa és Afrika egyes területein
évezredek óta jelen van az emberi közösségekben, és adott esetben a túlélés
alapját képezi. A laktózintolerancia ugyanakkor a Földön mindenütt megtalálható.
A 20. század eleje ezen több évezredes történeten belül fordulópont, innentől
beszélhetünk igazán ellátási láncról és tejgazdaságról, sőt a vaj és a sajt tömeges
nemzetközi kereskedelemben betöltött növekvő szerepéről.
A hibridek között ott vannak a folyók és - elsőre talán még meglepőbb módon
— az erdők is. Látványos példák az eltűnő határszigetek, mint például az Osztrák—
Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom közötti Ada Kaleh, amelyet az akkor
már Románia területén levő Vaskapu 1971-es szabályozása tüntetett el. A folyók,
a szigetek, az emberi közösségek és az állami erőszak kapcsolatát (Yao 2022;
Vadas 2021) költői érzékenységgel ábrázolja és kíséri végig George Ovashvili