Seite 88 [88]
86 BALOGH ROBERT
rendszere. Ezzel számos, a 18. század második felében rögzített úrbéri rende¬
zésben nem szereplő, de az adott faluban élő volt jobbágy státusú család ki is
szorult a földhasználatból. Másrészt, az irtás nyomán létrejött művelt területek,
valamint az erdőkhöz való hozzáférés évtizedes viták tárgyai lettek. Hasonló
súllyal esett a latba a kimérendő legelők holléte is (Orosz 2009; Vörös 1970).
A jobbägyfelszabaditäst tehát környezettörténeti eseményként is vizsgálni kell
(Varga et al. 2020, Konkoly-Gyurö-Baläzs 2016).
Emlékezet, narratíva és a történész mint szakértő
Ezzel eljutunk a történeti tudásban rejlő másik lehetőséghez: a történeti elem¬
zéssel rámutathatunk az emlékezet politikai használatainak egyoldalúságaira.
Valójában a történészek igen gyakran emlékezet-szakértőként szerepelnek, vagyis
olyan szakértőként, akik tudják, hogy az egyes politikai elkötelezettségeknek
kedvező, tudásként vagy éppen alapvetésként elbeszélt és használt epizódok
megtörténtek-e. Miben is áll ez a szakértői tevékenység? A történésznek egyrészt
azzal kell tisztában lennie, hogy a múltbeli szereplők tudatosan igyekeztek bi¬
zonyos, a saját korukban érthető és a céljaiknak megfelelő értelmezési kereteket
alkotni. A történeti tényekhez mindig társul reprezentáció is, s a kettő együttesét,
kölcsönhatását kell az elemzésnek értelmeznie (Szécsi 2020: 92). Ráadásul a je¬
lenbeli politikai szereplőknek is érdeke fűződik ahhoz, hogy egyes múltbeli
elbeszélési módokat kiemeljenek, a többi elhallgatása mellett, illetve saját rep¬
rezentációs keretet teremtsenek egyes eseményeknek. A történésznek tehát tu¬
datában kell lennie, hogy ami adatnak látszik, az valójában számos átalakuláson
átesett információ.
A reprezentáció tudatos megválasztása ugyanakkor nem mindig és nem szük¬
ségszerűen szavazatszerző fegyver és nem is feltétlenül vezet árokásáshoz. Both
Noémi Zsuzsanna szerint a környezettörténet iránt is fogékonnyá váló, romániai
magyar történész, Imreh István saját életművét a népszolgálat eszményébe il¬
leszkedő módon építette: kutatásai nemcsak hogy a romániai székely közösség¬
ről szóltak, hanem erre a közösségre is irányultak, annak építését célozták (Both
2018; 2021). Imreh Istvan témaválasztásai és az, ahogyan ezeket tálalta, tudatos
politikai-közösségi tettek voltak, de ez szakmai hitelességét nem rombolta, s
lövészárkokat sem eredményezett. Igaz, hogy az életművére emlékező évfordu¬
lós események során a jelenbeli szereplők, főként a politikusok, az emlékezeti
aktusokon keresztül a jelennek saját pozíciójukról is üzennek, de ez illeszkedik
a székelyföldi nemzetépítés Imreh által is képviselt programjába (Both 2022).
Imreh erdőtörvényekre vonatkozó kutatásai ugyanakkor jelentős érvek lehetné¬
nek az erdők megőrzéséről, az erdőpusztítás miatti felelősségről, valamint az
ember-vadállat viszonyról folyó romániai konfliktusok és politikai viták során.
A történészt érzékelhetően motiválta az is, hogy választ adjon a modernitás mint
korszakváltás mibenlétére, s elmondja, hogy ez miként kapcsolódik az erdős