Seite 75 [75]
VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA 73
az Egyesült Államokban egy teljesen másfajta environmentalizmussal találkozott,
ahol nem az ember állt a központban, hanem az állatok, a növények, tehát a
természet nem-ember szereplői és azok jogai (Guha 20009. Az antropológiai
irodalomból is számtalan ilyen példát lehetne sorolni, de én most csak Mészáros
Csaba munkáját idézem, aki saját, szibériai terepmunkája alapján mutatja meg,
hogy a klímaváltozás mennyire mást jelent a szibériai közösség számára, mint a
nyugati gondolkodásban (Mészáros 2019).
Visszatérve az ökospiritualitás és a természethit jelenségére: a társadalomtu¬
dományi, főként kulturális antropológiai kutatások azt mutatják, hogy egy-egy
konkrét csoport vizsgálata során nem/sem találunk egységes természethitet és
ahhoz kapcsolódó gyakorlatot, a jelenségre jellemző pluralitás és brikolázs itt is
jelen van. Az újpogánysághoz / természethithez / ősi hithez köthető hit és gya¬
korlat leginkább individuális szinten jelenik meg, egyénekhez köthető, egy-egy
közösségen belül egyének, esetleg kisebb csoportok érdeklődési körében lelhe¬
tők fel elemei. De itt is számtalan irányzat hatásával találkozhatunk, az egyének
annyira sokszínű, változatos vallási elképzelésekkel rendelkeznek, hogy igen
nehéz általános elemeket megragadni. Másfelől az egyéni interpretáció kifeje¬
zetten jelentős ebben a jelenségben, így gyakran még az azonos irányzatokhoz
tartozók hiedelemrendszerének és gyakorlatának vizsgálata során is kénytelen
a kutató lemondani az általánosításokról (ásd például Farkas 2017: 93-11).
, Az ökofalu-koncepció egyik központi eleme a természet mélységes tisztelete, az egész
ökofalusi életmód a természeti környezetünkért (és a jövőér) való aggodalomra és a
tenni akarásra épül. A problémák racionális felismerésén és kezelésén túl az ökofalusi
gondolkodásban és gyakorlatban megjelenik az irracionális is: az ökofalvakra jellemző
rendszerszemlélet, a rendszer-elméletek ismerete és alkalmazása, a technológiai fej¬
lesztések és az aktuális tudományos eredmények ismerete mellett ebben a világkép¬
ben megfér - sőt, valójában szervesen illeszkedik — az, amit ők maguk leginkább
természethitként szoktak meghatározni:
K.I.: Ha azon kezdek el gondolkodni, hogy mi az a közös platform, ami most, 20 év le¬
teltével is létezik a gyűrűfűiek között, van-e olyan, amiben ma is, feltétel nélkül minden
gyűrűtűi egyetért — igen, van, valamiféle természethit, ami tényleg messze van vallástól
és egyháztól, viszont valószínűleg minden egyéb ismérvét a hitnek magában foglalja.
F.J.: Mit értesz természethit alatt?
K.I.. Hmmm! Hit alatt valami afféle tiszteletet, ami már túlmutat a racionális módon
megközelíthető dolgokon. Ekképp értve: természethit a természeti dolgok, jelenségek,
összefüggések, rendszerek tisztelete. Messze túlmutat a puszta »megértésens, valami
nagyon más." (Interjúidézet, 2013)
Beszelgetötärsam szerint lakhelyen, Gyürüfün nem egy konkret valläs, hanem vala¬
miféle közös hit mutatkozik meg, és elsősorban a természethit-elemek jelenlétét tartja
jellemzőnek az ökofalura: "Genius loci, a hely szelleme, a természet szelleme, sőt
bizonyos értelemben a régi gyűrűfűiek szelleme.