Oldal 74 [74]
72. FARKAS JUDIT
jegyében álló gyakorlat.? A törzsi vallások mellett a szerzők ide sorakoztatják a
pogány tradíciókat felelevenítő modern vallási mozgalmakat is: az újpogányságot,
a neosamanizmust, a wiccát, különböző New Age-csoportokat, sőt Peter Beyer
ide sorol bizonyos, a történeti egyházakon belül jelentkező megújulási mozgal¬
makat is (Beyer 1998: 17). Beyer a fogalmat „hasznos analitikus absztrakciönak”
(useful analytical abstraction) tartja, amely alkalmazhaté ,minden olyan vallä¬
sos hiedelemre és gyakorlatra, amelynek hívei a természetet az isteni, a szent, a
transzcendens, a spirituális erő — vagy nevezzék bárhogyan is — megnyilvánu¬
lásának tekintik." (Beyer 1998: 11.)
Hasonlóképpen gyakori ebben a diskurzusban az ősi hit (native faith) termi¬
nus használata. Ahogyan Adrian Ivakhiv a kelet-közép-európai újpogányságot
vizsgálva megállapította: , Kelet-európai gyakorlói inkább ősi hitnek (native faith)
nevezik azt, amit a nyugati kutatók pogányságként kategorizálnak." (Ivakhiv
2005: 195.) Az , ősi hit" (native faith), ,ősi tradíció" (native tradition), ,6si magyar
hagyomány" vagy , őseink öröksége" terminusok használata a leggyakoribb mind
a társadalomtudományi, mind a mindennapi használatban. Többféle kifejezés
használatos tehát a közép-kelet-európai újpogány-jellegű csoportokra, amely
megnevezések gyakran elfedik rokonságukat a világ más részein található hasonló
tradíciókkal, ugyanakkor utalnak is a különbségekre, amely a két régiót jellem¬
zi." Adrian Ivakhiv rávilágít, hogy már maga a természet fogalma is eltérő értel¬
mezéssel és konnotációkkal bír a nyugati, illetve a kelet-közép-európai kortárs
természethitekben, elsősorban az újpogányságban. Úgy véli, hogy a nyugatiban
dominánsabb az a felfogás, hogy a természet önmagában létező entitás, míg
Kelet-Közép-Európában a természet szoros kapcsolatban van az emberrel és a
néppel, nemzettel, és fordítva: a nép, a nemzet a lokális természettel (lásd Ivak¬
hiv 20059. Ebből kiindulva meggyőzően tárgyalja a terminus problematikusságát:
úgy véli, hogy a természet fogalmát nem szabad egyértelműnek tekinteni, ehelyett
úgy kell felfogni, mint egy folyamatosan formálódó definíciót, konstrukció, bri¬
kolázs és diszkurzív harc eredményét (Ivakhiv 2005: 196).
A fenti megfontolások nem csupán a tudományos diskurzusban fontos fogalmi
kérdések, és nem is öncélú játék a szavakkal, hanem rávilágítanak azokra a finom
eltérésekre, amelyek a természethez való viszonyt is befolyásolják. Kitűnő példa
erre az indiai környezettörténész, Ramachandra Guha rácsodálkozása a különb¬
ségekre: Indiában azt látta, hogy a környezeti mozgalmak alapvetően a társadalmi
igazságosság kérdéseivel foglalkoznak, tárgyuk és céljuk a természeti erőforrá¬
sokhoz való egyenlő hozzáférés joga, középpontjukban tehát az ember áll. Majd
Erre utal Catherine Albenese könyvének címe is: Nature Religion in America: From the Algon¬
kian Indians to the New Age. Albenese 1991.
° A témähoz lâsd még: Harvey 2014; Letcher 2003, Pearson-Roberts-Samuel 1998.
0 A terminolôgiai kérdésekhez lâsd: Simpson-Filip 2013.
A terminológiai különbség mellett komoly ideológiai különbségek is mutatkoznak a kelet-kö¬
zép-európai és a nyugat-európai — most nevezzük így — , újpogányság" között. Ennek előzményeit,
okait és jellegét vizsgaljak példaul: Aitamurto—Simpson (eds.) 2013; Szilagyi-Szilardi 2007; Wiench
2013; Hubbes-Povedäk 2014.