Page 73 [73]
OCR
VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA 71 az egyénben. Legmarkánsabb megnyilvánulása mindennek a Lovelock-féle Gaiahipotézis, mely feltételezi, hogy a Föld egy élő entitás (Lovelock 1979; 2009), illetve a környezetfilozófia olyan radikális elméletei, irányzatai, mint például az Arne Naess-féle mélyökológia, vagy a Murray Bookchin-i társadalomökológia. (Läsd a „Környezetfilozöfia” cimü tanulmänyd. Az ökospiritualitás — Bron Taylor valláskutató szerint — leginkább a sokszínű spirituális mozgalmakra jellemző, de a hagyományos vallások hívei is gyakran beépítik világképükbe ezt a fajta etikát CIaylor 2010). Az összefoglalóan környezeti (environmentalista) mozgalmaknak nevezett mozgalomegyüttes világnézeti alapjait is az ökospiritualitás adja. A zöldmozgalmakat is vizsgáló Bron Taylor , zöld vallásnak" (green religion) nevezi a történeti vallások , zöldülését", a fentiekben vizsgált vallásos környezettudatosságot, azt az etikai alapvetést, miszerint a környezettudatos viselkedés vallásos kötelesség. Ugyanő megkülönbözteti és , sötétzöld vallásnak" (dark green religion) nevezi azt a szemléletet, amelynek fő tézise, hogy a természet maga a szent, és ebből kiindulva szükséges a tisztelete és védelme. Ide sorolhatók az animizmus, a panteizmus, a pogány hitrendszerek, illetve az újpogány mozgalmak, az ún. természeti vallások (és a hozzájuk szorosan kapcsolódó hagyományos ökológiai tudás), a New Age-mozgalom és bizonyos új vallási mozgalmak. A környezeti mozgalmak spirituális alapjait is a sötétzöld vallásosság elemei adják. A kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy a kettő, tehát a zöld és a sötétzöld vallásosság a gyakorlatban nem vagy csak igen nehezen választható szét." Ahogyan maga Bron Taylor is csak az elméleti alapvetés érdekében igyekszik meghatározni vallás, hit, spiritualitás, illetve zöld és sötétzöld vallásosság lényegét CIaylor 2010: 1. Egy rövid kitérővel hadd magyarázzam meg e három fogalom - vallás, hit, spiritualitás — együttes használatát. A vallással foglalkozó kutatások tapasztalata, hogy a jelenkori diskurzusokban a vallásosságukat megfogalmazó egyének gyakran inkább spiritualitásról, mint vallásról beszélnek, és legtöbbjük kiemeli a kettő közötti különbséget: a spiritualitást a személyes tapasztalattal és fejlődéssel, a világnak és benne az egyén helyének mélyebb megértésével azonosítják, míg a vallást inkább intézményesedettnek, ritualizáltnak, személytelenebbnek tekintik (összefoglalóan Taylor 2010: 1. Mivel a spiritualitás terminussal jellemzett hitrendszerben gyakoriak az egyén helyét a teremtésben, a világban, a természetben értelmező elemek, nem véletlen, hogy inkább ez a fogalom jelenik meg az ökológiai mozgalmakban is. A nyugati kortárs vallásosság vizsgálata során bizonyos jelenségekre újabban elterjedt a természetvallás (nature religion) fogalma. Bár maga a terminus nem új, a jelenkori vizsgálatokban új tartalmat is nyert: használói alapvetően minden olyan vallást beleértenek, amelynek része a természet mély tisztelete és az ennek ° Magyar összefoglalása: Tóth I. 2005: 102—121. A Gaia-teória politikai hatásáról lásd Deudney 1995; Litfin 2005. Ezt mondja a vernakuláris vallás és az integratív vallás koncepciója is, lásd Bowman 1990.
