Seite 72 [72]
OCR
70. FARKAS JUDIT Az egyik műfaj az ún. hitvallásos irodalom, amely magán az adott tradíción belül értelmezi újra a hagyományokat és a tanokat. Ez az interpretációs munka időnként új irányzatokat is létrehoz, lásd például a Thich Nhat Hahn buddhista szerzetes és aktivista által kifejlesztett elkötelezett buddhizmust (engaded Buddhism), vagy a katolikus Thomas Berry által a különböző vallási tanítások és a földtudományok egyesítésével létrehozott, a teremtés csodájára fókuszáló ge0vallást (georeligion). A konstruktív irodalom olyan tudományos irodalom, amely felméri, hogy a különböző vallások hogyan reagálnak az antropocén válságokra; a környezeti változások hogyan formálták a vallásokat a múltban, és a klímaváltozás hogyan alakíthatja a vallásokat a jövőben (Jenkins et al. 2017; Szerszynski 201795 hogyan hatnak a hívekre a központi szereplők és intézmények (Vatikán, dalai láma, Világvallások Tanácsa) ökotudatos megnyilvánulásai; az ökoigazságosság és a teremtésről való gondoskodás hogyan hoz létre új vallásközi, ökumenikus szövetségeket. De nem megkerülhetők azok a vallásos csoportok sem, amelyek nem fogadják el az ökotudatos etikát, vagy Eppenséggel kornyezet(vedelem)ellenes álláspontot és cselekvést képviselnek (ehhez lásd Kearns 2011; Taylor 2016). Vallás és környezetvédelem témában különösen széles területet ölel át a vallási aktivizmus (ásd Gottlieb 2006a; 2006b; 2017). A kutatók itt azt vizsgálják, hogy a szolgálatra való hívásban miként jelenik meg a környezeti tematika, a környezeti igazságosság és a környezeti problémák megoldása érdekében végzett cselekvés. Ennek kitűnő példái a brit keresztény és muszlim klímaaktivisták, akik úgy tekintenek a saját ökológiai aktivizmusukra (részvétel a klímamozgalmakban, imádkozás és böjtölés a Földért), mint vallásuk gyakorlásának egyik módjára (Nita 2014). Okospiritualitás, természetvallás, ősi hit Az egyházak ún. zöldülése mellett sokkal nehezebben megfogható az a valláshoz és egyházhoz nem köthető, természetközpontú spiritualitás, amely a kutatások szerint egyre erősebben jelen van a környezettudatos gondolkodásban (Taylor 1995; 2010). Összességében leginkább az ökospiritualitás fogalma foglalja össze ezt a szemléletet, aminek lényege: a természethez tartozás mély átérzése, minden lény azonos értéke és szoros, kölcsönös függése egymástól. Az ökospiritualitásra gyakran panteizmus és általában holisztikus szemlélet jellemző. , Hívei" egy része ökocentrikus környezeti etikát vall, azaz az embert nem a teremtés csúcsának, hanem csak egy szereplőjének tekintik a sok közül, aki szorosan függ a természettől, és ő maga is kölcsönhatásban áll minden más létezővel. De ugyanúgy találunk közöttük antropocentrikus etikát vallókat, akik azonban az ember kiemelkedő helyét nem hatalomként, hanem felelősségként értelmezik? Mindkettő a mindennapok gyakorlatára is visszaható, igen erős felelősségtudatot alakít ki > Az antropocentrikus és ökocentrikus etikäröl magyarul lasd Toth I. 2003.
