Page 69 [69]
VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA 67
lás azt kérdezi, hogy mi ezeknek az organizmusoknak az értéke, miért léteznek,
mi a céljuk, és milyen kötelezettségekkel tartoznak egymásnak vagy egy túlvilági
Teremtőnek (Hubbell-Ryan 2022: 137). A tudomány a világ megértése mellett a
hasznosság elvét is szem előtt tartva vizsgálódik. A vallás a világ megértése során
a benne elfoglalt helyünkre és feladatunkra szeretne választ, iránymutatást kapni,
a vallás így válik az emberi viselkedést szabályozó erős törvénnyé. A világnézet
határozza meg, hogyan látjuk a világot, egyfajta állandó korrekciós lencse, amely
egyes dolgokat fókuszba állít, másokat pedig elfed (uo.). Az emberek vilägne¬
zetekben élnek, amelyek tükrözik és jóváhagyják a társadalmi, gazdasági, poli¬
tikai és vallási rendet (Eaton 2017: 125-126). Ezért van fontos szerepe a vallásnak
és a vallástudománynak a környezetvédelemben. Ez indokolja azt is, hogy a
humán környezettudomány számára miért kikerülhetetlen a vallással való fog¬
lalkozás.
Ebben a folyamatban alapvető szerepet kap a szentírások ökológiai-környezeti
szempontú újraolvasása. Jenkins szerint bár a szent szövegek egy része furcsán
hangozhat a modern fül számára, ha sajátos történelmi és ökológiai kontextu¬
sukat figyelembe vesszük, akkor értelmezhetjük őket úgy, mint a fenntartható
társadalom kialakításának lokális gyakorlatát (Jenkins 2011. Természetkárosítás
és vallás viszonyának egyik leghíresebb vitája során éppen egy szentírás, a
Biblia újraolvasása és értelmezése játszotta a főszerepet. Ez a közismert vita Lynn
White presbiteriánus középkorkutató történész nevéhez kötődik.
A vita alapja az ábrahámi vallások (zsidó, keresztény, iszlám) kritikája: e sze¬
rint e vallások elválasztották egymástól Istent és a természetet, ezáltal duális
kozmológiát hoztak létre, amely egyfelől antropocentrista, másfelől — a termé¬
szetet illetően — instrumentalista. Ezáltal a természet egy , dologgá" vált, aminek
tisztelete, inádata bűnként értelmeződik. White történészként pontosan tudta,
hogy az ember már nagyon régóta kihasználja a természetet (a vad tűzzel való
felhajtása visszahatott a világ nagy füves pusztaságaira és a pleisztocén kor em¬
lőseinek kihalására; a Nílus emberi beavatkozás hatására olyan, amilyen 6000
éve stb., lásd White 1967). De úgy vélte, hogy az a középkorban gyökerező
technológiai és tudományos lendület, ami világhatalommá tette Európát, a ke¬
reszténység világképével együttesen vezetett el a természeti környezetünk kor¬
látlan kihasználásához. Ennek lényege röviden: a zsidó-keresztény gondolkodás
időképe lineáris, ami a teremtésképzettel közösen folytonos haladásba vetett
hitet eredményezett. E teremtésképzet alapja, hogy isten az embert saját képmá¬
sára teremtette, aki tehát nem egyszerűen része a természetnek, hanem isten az
ő javára és uralkodására teremtette a világot, a világ az embert szolgálja. Az
ember uralkodása a természet felett tehát isten akarata szerint való. White maga
is tudta, hogy ez meglehetősen sommás értékelése a keresztény világképnek, és
természetesen rengeteg kritika is érte. E kritikák egy része rámutat arra, hogy
nemcsak a kereszténység dominálta területeken van környezetpusztítás, hanem
éppenséggel a világ minden szegletében (Livingstone 1994; Thomas 1983). Mások
szerint a vallásban és a spiritualitásban semmi sem eredendően természetellenes
vagy — ellenkezőleg — környezetvédő, ehelyett az számít, hogy a vallást hogyan