Ebben a tanulmányban a különböző vallások, hitrendszerek természetfelfogását
tekintjük át. Az utóbbi évtizedek azt bizonyították, hogy a tudományos, techni¬
kai eredmények és a politikai szándék mellett az emberi értékrend átformálására
is szükség van ahhoz, hogy a környezeti problémákra egyáltalán problémaként
tekintsünk, és megoldást keressünk rá. Az ökotudatos vallásos és spirituális
értékrend, illetve a környezeti problémák megoldására törekvő technológia
ugyanazon cél felé irányul, egymás megértése gyakran mégis nehézségekbe
ütközik. Közelítésüket, egymásra találásukat a diszciplínákon túllépő humán
környezettudományos szemlélet nagyban segítheti, a humán környezettudomá¬
nyi olvasókönyv ezért tartalmaz vallással foglalkozó részt is.
A tanulmány címében szereplő két fogalom, vallás és ökológia, már önmagában
is nehezen határozható meg. Szűkebb értelemben az ökológia a természettudo¬
mányok egyik ágának megjelölésére szolgál: az élettereket, az élőlények és a
környezet kapcsolatait vizsgálja. Ugyanakkor a terminust gyakran meglehetősen
lazán használják "környezet értelemben is (vagy — ami kifejezetten problemati¬
kus — a természet szó szinonimájakénb. Kortárs, a környezeti problémákat feltáró
értelmezése a természeti környezet és az ember viszonyára fókuszál. A vallás
talán még bonyolultabb fogalom, történetileg, tudományosan, teológiailag és
felekezetileg is számtalan eltérő értelmezése létezik. Ha csak egy tudományág
(például a kulturális antropológia — lásd a keretes r&szt) definiciöit tekintjük ät,
már akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy nem egyszerű feladat a vallások és a
környezetvédelem vizsgálata, ahogyan vallásos környezetvédelem elméletének
és gyakorlatának kidolgozása sem (Lodge—Hamlin 2006: 279-307. A fogalmi
nehézségekhez lásd még Baumann-Bohannon-O Brien 2017).