Oldal 60 [60]
OCR
58 Kocsis TAMÁS (a fő cél a hatékony allokáció), s bízik a technológiai fejlődéssel lehetővé váló helyettesítési lehetőségekben. Az ember által létrehozott tőke és a természeti erőforrások tehát a NEO szerint többnyire helyettesíthetők egymással. Ezzel szemben az ökológiai közgazdaságtan (a továbbiakban az ÖKO rövidítéssel hivatkozunk rá) a közgazdaságtanon kívül a fizika, az ökológia és az egyéb társadalomtudományok felismeréseit is integrálni igyekszik. A ,gazdaság—természet" kapcsolatot inkább ökológiai mérlegekkel kívánja megragadni, hangsúlyozza a gazdasági aktivitás entrópikus természetét (termodinamika második főtétele), s nem elégszik meg a piaccal elvileg elérhető optimális allokációs helyzet megvalósításával, hanem a jólét eloszlását (a disztribúciót, azaz az igazságosságot) és a gazdaság méretét (a scale-t, azaz a fenntarthatösägot) is elemzi. Az ÖKO szerint az ember által létrehozott tőke és a természeti tőke inkább kiegészítő viszonyban állnak, s csak nagyon korlátozott mértékben helyettesíthetők egymässal (Bajmöcy 2022). A NEO a többi tudománytól való elkülönülés mértékét tartja a tudományosság fokmérőjének (monodiszciplinaritás), mechanikus világszemlélet és a valóság egyszerűsítése (redukcionizmugs) jellemzi. A világról szerzett ismereteket pozitivista és egyéb, általa ,értékmentesnek" tartott módszerekkel értelmezi. Az OKO multidiszciplinaritásra törekszik, megközelítésmódja egészlátó (holisztikus), és hisz az evolúciós jellegű fejlődésben. A gyakran szubjektív jellegű, ideológiával és értékekkel átszőtt módszertanát nem rejti véka alá, lemondva ezzel a tudomänyossäg — gyakran hamis — lätszatäröl. A NEO szerint a világban jelentkező szűkösség többnyire viszonylagos (relatív) jellegű, s ebből logikusan következik — bár ezt ritkán fogalmazzák meg nyíltan —, hogy a természeti környezet (bioszféra) a gazdasági szféra része (gyenge fenntarthatóság). Ez a megközelítés a jövővel kapcsolatban meglehetős optimizmust sugall, azaz lehetséges a gazdasági növekedés tiszta (zöld) formájának tartós megvalósítása. Az irányzat paretói értelemben beszél az egyensúlyról? Az ÖKO tagadja, hogy a természet a gazdaság része volna, szerinte ez a viszony éppen fordított (erős fenntarthatóság). Éppen ezért a felbukkanó szűkösség abszolút jellegű, azaz megkerülhetetlen (a bioszféra ugyanis önmagában zárt és véges rendszer), s már csak ezért sem lehetséges tartós gazdasági növekedés. Ebből következik, hogy a Föld eltartóképességének megfelelő gazdasági teljesítmény fenntartására kell törekednünk. Nem a gazdaság növekedésére van szükség, hanem az emberek jóllétének (well-being) növelésére, ami nem ugyanaz (Easterlin 1974; Gébert 2022; Csutora 2022). Az irányzat képviselői önmagukat óvatos pesszimistának tartják, s a Boulding-féle egyensúly" megvalósítását java5 . ,Ha a gazdaság erőforrásait és termékeit úgy osztjuk el, hogy semmiféle újraelosztás nem tudja senki helyzetét javítani anélkül, hogy legalább egyvalaki ne kerülne rosszabb helyzetbe, akkor azt mondjuk, hogy Pareto-optimum áll fenn." (Pearce 1993: 422.) Kenneth Boulding a cowboy-gazdaság hasonlatot használta a végtelen természeti erőforrásokkal rendelkező gazdaság leírására (vö. préri-közgazdaságtan), míg űrhajós-gazdaságkérnt jellemezte az olyan helyzetet, ahol az ember összes szükségletét megújuló erőforrásokkal kell kielégíteni (Boulding 1960).
