Oldal 55 [55]
KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG KIHÍVÁSAIRA 53
fontosabb vonatkozó tudományterület az ökológia, a környezetetika (filozófia)
és a fizika: a közgazdaságtan mellett ezek alkotják az 1980-as évek végén fel¬
bukkant ökológiai közgazdaságtan (ecological economics) legfőbb érdeklődési
területeit is.?
Az ökológia a biológia tudományából fejlődött ki. Ellentétben a biológiával,
az élőlényeket nem egyedenként, hanem azok élő és élettelen környezetükkel
alkotott kapcsolatrendszerükkel együtt igyekszik megragadni. A Földön az élő
szervezetek által meghódított terület (bioszféra) több kisebb-nagyobb, többé-ke¬
vésbé önálló egységre bontható. Ezek közül kiemelkedően fontos az ökoszisz¬
téma, amely egyben az ökológiai kutatás legkisebb egysége is. Az ökoszisztéma
élő szervezetei a változásokat folytonosan újjászerveződő életközösségekkel
igyekeznek követni (szukcesszió). E folyamat — komplex visszacsatolási folyama¬
tokon keresztül — stabil/reziliens ökoszisztémát eredményez.
Élőlényként természetesen maga az ember is szerves része környezete öko¬
lógiai működésének, ám a természeti környezet módosításában — amelyet az
ember a saját igényei kielégítése érdekében végez — a többi fajhoz képest párat¬
lanul nagy lehetőségekre tett szert. Az ember által módosított, illetve újonnan
létrehozott ökoszisztémák (ez utóbbiakra példák a mezőgazdasági területek, a
városok és a víztárolók) ma már mindenhol megtalálhatók, s többek között ez
is hozzájárul materiális igényeink kielégítéséhez. Ugyanakkor ha ezek a módo¬
sított, illetve újonnan kialakított rendszerek ökológiai működésében súlyos Za¬
varok mutatkoznak, az szintén jelentős, ám negatív hatással lehet az emberre.
Például egy ökológiai szempontból alkalmatlan mezőgazdasági rendszer a talaj¬
ban lévő tápanyagok kimosódásához, erózióhoz és elsivatagosodáshoz vezethet
(Barbier 1989: 41-42).
Marsch már 1865-ben megfogalmazta, hogy a természet összetettsége és
változatossága (komplexitás és diverzitás) önmagában való érték az emberiség
számára, minthogy az ember függ a környezettől. Szerinte elképzelhetetlen,
hogy a természetet csupán abból az egy szempontból tekintsük értékesnek — ha
egyáltalán felismerjük ezt —, hogy anyagot és energiát szolgáltat a gazdasági
folyamatok számára. Ám ezek a , szolgáltatások" is csak akkor jelennek meg a
piaci árakban, ha kínálatuk az irántuk megnyilvánuló kereslethez képest viszony¬
lag szűkössé válik. Az irányzat számára az is elfogadhatatlan, hogy a természet
egy másik fontos funkcióját, a gazdasági folyamatok által létrehozott hulladékok
semlegesítésére vonatkozó képességet a közgazdászok csak akkor veszik szá¬
mításba, amikorra ezt a képességet a gazdaság már túlterhelte, azaz — externália
formájában is megjelenő — szennyezés keletkezett (Barbier 1989: 34-35).
A fenti, ökológiai szempontból jelentkező fenyegetések miatt joggal juthatunk
arra a következtetésre, hogy az ökoszisztémák természetes jellegének, illetve az
3 frasunkban az ökológiai közgazdaságtan számos ága és árnyalata közül elsősorban a — többek
között — Nicholas Georgescu-Roegen, Herman Daly és Robert Costanza nevével fémjelzett
biofizikai irányzatra helyezzük a hangsúlyt. Az irányzat radikális, közpolitikai töltetű kritikája
Málovics és Pataki (2022) munkájában, számos alapmű magyar fordítása pedig a Pataki és Ta¬
kács-Sánta által szerkesztett szöveggyűjteményben (2004) található meg.