Page 54 [54]
OCR
52 Kocsis TAMÁS A környezet-gazdaságtan forrásvidéke A neoklasszikus közgazdasági alapokat elfogadó, ám a környezeti problémák iránt nagyobb érdeklődést mutató irányzatra a szakirodalom többnyire környezet-gazdasägtankent (environmental economics) hivatkozik. Els6 fontos képviselőjének talán Marshall tanítványát, Artur C. Pigou-t tekinthetjük. 1920-ban megjelent Jóléti közgazdaságtan című művében találhatók meg azok az alapok, amelyeket ma is használnak a termelés (vagy a szennyezés) adóztatásakor. Ennek célja, hogy a tevékenység externális hatásából? származó költségek is megjelenjenek a termelőnél, s ezen keresztül — közvetetten — a termék árában. A cél tehát a magánköltségek és a társadalmi költségek közelítése adminisztratív eszközök (például adókivetés) használatával (Turner et al. 1994: 4—5). Mindez tehát azt jelenti, hogy a környezet-gazdaságtan szerint a társadalom jogosan szennyezheti a környezetet, éppen csak arra kell ügyelni, hogy ez a tevékenység — költség-haszon elemzés alapján -— társadalmi szempontból optimális nagyságú legyen. Sajátos színfoltot jelent az externáliák kezelésében a Ronald Coase-hoz kötött elgondolás, miszerint ha a gazdaságban a tulajdonosi (ennek hiányában a rendelkezési) jogok jól meghatározottak, akkor az egyéni haszonmaximalizálásra törekvő érintett felek spontán alkudozásba kezdenek, amely folyamat következtében az externáliák nagysága — minden további külön állami beavatkozás nélkül — automatikusan a társadalmi optimumba fog beállni. A környezet-gazdaságtan gazdaságpolitikai eszköztárát jól összefoglalja a környezetszennyezés-szabályozasi matrix (Kocsis 2002). A nem megújuló erőforrások (például ásványkincsek) neoklasszikus közgazdasági kezelésének alapjait Gray 1914-es, valamint Hotelling 1931-es munkái rakták le, míg a megújuló erőforrások (például halastó, erdők) optimális használatának általános közgazdasági szabályait elsőként Gordon írta le 1954-ben (Turner et al. 1994: 5-7). Az irányzat jelentős erőfeszítéseket tesz a különféle természeti erőforrások pénzbeli értékelésére is, többek között azért, hogy erre a területre is kiterjessze a piac működéséből származó előnyöket (Marjainé Szerényi 2001; 2011). Az ökológiai közgazdaságtan forrásvidéke A közgazdasági gondolkodás fejlődésének áttekintésekor figyelmet kell szentelnünk azoknak a természettudományos, illetve filozófiai jellegű felismeréseknek is, amelyeket korábban, a gazdasági elméletek kialakításakor egyáltalán nem vagy nem kellő súllyal vettek figyelembe. Témánk szempontjából a három leg? Az externälia az adott gazdasägi csereügyletben nem r&szt vevö szemely(ek)nek befolyäsolja a jélétét, amelyert ölke)t nem kompenzäljäk. Fontos, hogy a hatást nem szándékosan hozzák létre, hanem az a termelési folyamat természetes velejárója (lásd például a füstölgő kéményekeD (Baumol-Oates 1988: 17-18). Újabban az áthárított költségeket (externáliát) térben, időben és ,rokonsagi fok” szerint is értelmezik (Kerekes et al. 2018: 170-173; Kocsis-Kuslits 2019).
