Page 54 [54]
52 Kocsis TAMÁS
A környezet-gazdaságtan forrásvidéke
A neoklasszikus közgazdasági alapokat elfogadó, ám a környezeti problémák
iránt nagyobb érdeklődést mutató irányzatra a szakirodalom többnyire környe¬
zet-gazdasägtankent (environmental economics) hivatkozik. Els6 fontos képvi¬
selőjének talán Marshall tanítványát, Artur C. Pigou-t tekinthetjük. 1920-ban
megjelent Jóléti közgazdaságtan című művében találhatók meg azok az alapok,
amelyeket ma is használnak a termelés (vagy a szennyezés) adóztatásakor. Ennek
célja, hogy a tevékenység externális hatásából? származó költségek is megjelen¬
jenek a termelőnél, s ezen keresztül — közvetetten — a termék árában. A cél tehát
a magánköltségek és a társadalmi költségek közelítése adminisztratív eszközök
(például adókivetés) használatával (Turner et al. 1994: 4—5). Mindez tehát azt
jelenti, hogy a környezet-gazdaságtan szerint a társadalom jogosan szennyezheti
a környezetet, éppen csak arra kell ügyelni, hogy ez a tevékenység — költség-ha¬
szon elemzés alapján -— társadalmi szempontból optimális nagyságú legyen.
Sajátos színfoltot jelent az externáliák kezelésében a Ronald Coase-hoz kötött
elgondolás, miszerint ha a gazdaságban a tulajdonosi (ennek hiányában a ren¬
delkezési) jogok jól meghatározottak, akkor az egyéni haszonmaximalizálásra
törekvő érintett felek spontán alkudozásba kezdenek, amely folyamat következté¬
ben az externáliák nagysága — minden további külön állami beavatkozás nélkül —
automatikusan a társadalmi optimumba fog beállni. A környezet-gazdaságtan
gazdaságpolitikai eszköztárát jól összefoglalja a környezetszennyezés-szabályo¬
zasi matrix (Kocsis 2002).
A nem megújuló erőforrások (például ásványkincsek) neoklasszikus közgaz¬
dasági kezelésének alapjait Gray 1914-es, valamint Hotelling 1931-es munkái
rakták le, míg a megújuló erőforrások (például halastó, erdők) optimális hasz¬
nálatának általános közgazdasági szabályait elsőként Gordon írta le 1954-ben
(Turner et al. 1994: 5-7). Az irányzat jelentős erőfeszítéseket tesz a különféle
természeti erőforrások pénzbeli értékelésére is, többek között azért, hogy erre
a területre is kiterjessze a piac működéséből származó előnyöket (Marjainé
Szerényi 2001; 2011).
Az ökológiai közgazdaságtan forrásvidéke
A közgazdasági gondolkodás fejlődésének áttekintésekor figyelmet kell szentel¬
nünk azoknak a természettudományos, illetve filozófiai jellegű felismeréseknek
is, amelyeket korábban, a gazdasági elméletek kialakításakor egyáltalán nem
vagy nem kellő súllyal vettek figyelembe. Témánk szempontjából a három leg¬
? Az externälia az adott gazdasägi csereügyletben nem r&szt vevö szemely(ek)nek befolyäsolja a
jélétét, amelyert ölke)t nem kompenzäljäk. Fontos, hogy a hatást nem szándékosan hozzák
létre, hanem az a termelési folyamat természetes velejárója (lásd például a füstölgő kéményekeD
(Baumol-Oates 1988: 17-18). Újabban az áthárított költségeket (externáliát) térben, időben és
,rokonsagi fok” szerint is értelmezik (Kerekes et al. 2018: 170-173; Kocsis-Kuslits 2019).