Oldal 53 [53]
KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG KIHÍVÁSAIRA 51
körforgásban lévő tőkének kizárólag a munkások létfenntartásához szükséges
élelmet és szállást tekintette. Ezzel tőkeelméletében teljesen figyelmen kívül
hagyta a gépek, a nyersanyagok és az ipari üzemanyagok jelentőségét (Chris¬
tensen 1989: 23). Végül az egyes inputok outputokhoz való, egymástól független
hozzájárulásának téves elgondolása Walras általános egyensúlyelméletében
(1874) nyert végső megfogalmazást. Amint a termőföld évről évre termést ad,
úgy a gépek, az eszközök és a szerszámok is hasonlóan működnek - hangzik a
hibás mezőgazdasági analógia. De hogy miként megy végbe ez a folyamat a
tevékenységhez szükséges anyag és energia nélkül, arról hallgat az elgondolás
(Christensen 1989: 24; vö. 1991: 78).
Amint a klasszikus közgazdasägtant Adam Smith formälta összefüggö rend¬
szerré, úgy a marginális forradalom eredményeiből — Wicksell közvetítésével —
Alfred Marshall (1920) szerkesztett egységet. Marshall határozatlansága, óvatos¬
sága a határtermék fogalmával kapcsolatban arra utal, hogy tisztában volt a
termelés materiális vonzataival, és felismerte e tény marginalista egyensúlyel¬
mélettel való összeegyeztethetetlenségét. A szerző az anyagáramlások fontossá¬
gát bizonygatja a gazdasági növekedés során, ám ezek a megjegyzések nem
tükröződnek termelésről szóló elméletében (Christensen 1989: 25).
Marshall elfogadta a mezőgazdaság csökkenő hozadékáról szóló törvénysze¬
rűséget, ám szerinte a növekvő árak új szervezeti megoldásokra és az ismeretek
bővítésére ösztönöznek, ezért a jelenség végső soron nem korlátozza a gazdasági
növekedést. Különbséget tett a megújuló és a kimerülő természeti erőforrások
között is, s a csökkenő hozadék törvényét csak az előbbiekre tekintette érvé¬
nyesnek, míg a kimerülő erőforrásokkal (például bányákkaD kapcsolatban a
véges készletek fogyása miatt kell egyre költségesebb erőfeszítéseket tennünk
a kitermelés során. A fokozatos kimerülés azonban — a megújuló erőforrások
intenzívebb használatához hasonlóan — ebben az esetben is egyre magasabb
árakban tükröződik. Marshall elismeri a természet Mill által felismert alternatív
szolgáltatásait is (a táj szépsége stb.), amelyeknek szerinte közvetlen pénzértékük
van, ám a piacon sajnos többnyire alacsonyabb ár alakul ki tényleges értéküknél
(Barbier 1989: 16-18).
Marshall hozzáállása az erőforrások szűkösségéhez jól jellemzi a napjainkban
is uralkodó szemléletet. Ez különösen igaz akkor, amikor a természeti erőforrá¬
sok értékét a piaci árakba kívánjuk beépíteni, hogy a reálisabb árak a szükséges
innovációk végrehajtására ösztönözzenek. Marshall egynémely helyes felisme¬
rését a természeti erőforrások gazdasági szerepével kapcsolatban azonban inkább
csak a ma uralkodó nézet alternatívabb változatai hangoztatják. Sajnos — a klasz¬
szikus közgazdászokhoz képest — Marshall túl kevés figyelmet szentelt az erő¬
forrás-szűkösségnek, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a neoklasszikus köz¬
gazdaságtan fő csapásához tartozó irányzatok ne tekintsék ezt a területet
komolyan vizsgálandó problémanak (Barbier 1989: 18-19).