OCR Output

KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK
A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG
KIHÍVÁSAIRA

Kocsis Tamás

Az írásban azt vizsgáljuk, hogy a közgazdaságtan 18. századtól napjainkig ívelő
történelme során a közgazdászok miként tekintettek az ember és a természeti
környezet kapcsolatára, valamint hogy az időközben feltárt természettudományos
és egyéb ismereteket mennyiben ültették át, illetve hagyták figyelmen kívül saját
rendszerük kidolgozásakor. A téma összefoglalásaként összehasonlítjuk a kör¬
nyezet-gazdaságtant és az ökológiai közgazdaságtant mint napjaink két fő, kör¬
nyezeti fenntarthatóságot előtérbe helyező közgazdasági irányzatát.

Történeti áttekintés!
A klasszikus közgazdaságtan természetképe

Thomas Hobbes már 1651-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy a jólét anyagi alapja
nagyjából úgy alakul ki a gazdaságban, mint ahogyan a tápanyagok áramlanak
a vérerekben. A földből és a tengerből kinyert anyagok és élelmiszerek pénzügyi
csere tárgyává válnak, s különféle átalakítási (transzformációs), illetve kereske¬
delmi csatornákon áramlanak. Noha ez az elképzelés átmenetileg a feledés ho¬
mályába merült, a közgazdaságtan klasszikus modelljének előfutárai és képvi¬
selői, William Petty, Richard Cantillon, a francia fiziokraták (például Francois
Quesnay), Adam Smith, valamint a fenti szerzők 19. századi követői a termelés
és az árak anyagi alapjait a fentihez hasonlóan képzelték el (Christensen 1989:
19; vö. 1991: 76-77). Peldäul a fiziokratäk, majd Smith is különbséget tettek a
földművesség és a kézművesség között, s ennek értelmében a földművelést te¬
kintették produktívnak, minthogy a befektetett anyagi inputhoz képest a tevé¬
kenység többletet eredményez, míg a kézművességre csak a nyersanyagok át¬
alakítása jellemző, materiális többlet hozzáadása nélkül (Christensen 1989: 209.

Az áttekintés során vázlatosan haladunk a közgazdaságtan történetében. A kiemelkedő gondol¬
kodók és az általuk alkotott elméletek annyiban érdekesek a számunkra, amennyiben azok
valamilyen meghatározó elemet tartalmaznak a természeti környezet és a társadalom közötti
kapcsolatról. Az összefoglalás elsősorban olyan, ma már klasszikus munkákra támaszkodik, mint
Edward B. Barbier (1989), Paul P. Christensen (1989; 1991), valamint a David W. Pearce — R.
Kerry Turner szerzőpáros (1990) munkái. A témában lásd még Málovics és Bajmócy (2009)
munkáját.