Oldal 44 [44]
OCR
42 — FARKAS JUDIT 1993). Az ökofeminista gondolkodók elutasítják a nyugati dualista világképet és e dualizmusok nemekkel valö azonositäsät (läsd: természet-n6 vs. kultüra-ferfi, érzelem-n6 vs. értelem-férfi, érzés-n6 vs. megismerés-férfi, test-n6 vs. elme-férfi stb.) és a kortárs világ működését irányító patriarchalizmusra úgy tekintenek, mint olyan elnyomó ideológiára, amely az elnyomást ezzel a dualizmussal legitimálja. Az ökofeminizmus egyben kapitalizmuskritika is: a fenti dualizmusképzetben a természet és az ahhoz asszociált létezők leértékelődnek és kizsákmányolható erőforrásként használhatók. A kapitalista logika ugyanazzal az attitűddel közelít a természeti erőforrásokhoz, az állat- és növényvilághoz és a természethez sorolt egyéb , elemekhez" (ásd Salleh 20199. Az ökofeministák hangsúlyozzák tehát, hogy a természet és olyan társadalmi csoportok, mint a nők, a kisebbségek, a fogyatékkal élők, a szexuális kisebbségek alávetettsége egy tőről fakad a modern társadalmakban; , ugyanazt a fajta uralmi logikát szokás használni a természet leigázásának igazolására, mint amellyel az emberek nemre, fajra, etnikai csoportra vagy társadalmi helyzetre alapuló elnyomását alátámasztják" (Warren 2005: 279). Ugyanakkor éppen ez a hierarchikus, kirekesztő gondolkodás idézi elő a kortárs válsághelyzetet is. Carolyn Merchant 7he Death of Nature (1980) című művében a tudományos forradalomból eredő mechanikus világkép, illetve a környezet kizsákmányolásának és a nők alárendeltségének viszonyát vizsgálta; Karen J. Warren pedig megoldásként tekint az ökofeminizmusra, ami — szerinte — egységes etikai keretet biztosít a nők és a Föld szövevényes elnyomásával való szembenézéshez (Warren 1993). Az alávetett csoportok helyzete és a természet problémái tehát nem szétválaszthatók, és a környezeti krízis csak ezek együttes kezelésével kerülhetö el (Hubbell-Ryan 2022: 114). Vagy ahogy Maria Mies német szociológus és Vandana Shiva indiai író-aktivista írja, ,a nők felszabadítása nem érhető el elszigetelten, hanem csak egy nagyobb, az élet megőrzéséért folytatott küzdelem részeként ezen a bolygón" (Mies-Shiva 2014: 16; idézi Hubbell-Ryan 2022: 114). Az ökofeminizmus konkrétan azt vallja, hogy már az is nagy lépés, és előnyös a társadalom és a természeti környezet számára, ha az agresszív és domináns viselkedésekkel szemben a gondoskodást és az együttműködést helyezzük elétérbe (Buckingham 2015). Az ökofeminizmus beemelese a humän környezettudomänyba — Greta Gaard szerint — azért is elengedhetetlen, mert mindkettő alaptézise, hogy elutasítja a világ dualisztikus és szétválasztó szemléletét, és úgy véli, hogy a tudomány, a technológia és a gazdaság juttatják érvényre ezt a szemléletet a földi élet rovására (Gaard 2017: 82). Ahogyan a humän környezettudomäny, ügy az ökofeminizmus is radikális szemléletváltást és ismeretelméleti megújulást követel. NÖVÉNYETIKA Noha a világunk jelentős részét növények alkotják, és minden élőlény kapcsolatban van valamilyen módon velük, a nyugati filozófiában marginalizált szerepet töltenek be. Ennek oka valószínűleg, hogy a növények nem hívják fel magukra a figyelmet,
