Oldal 44 [44]
42 — FARKAS JUDIT
1993). Az ökofeminista gondolkodók elutasítják a nyugati dualista világképet és
e dualizmusok nemekkel valö azonositäsät (läsd: természet-n6 vs. kultüra-ferfi,
érzelem-n6 vs. értelem-férfi, érzés-n6 vs. megismerés-férfi, test-n6 vs. elme-férfi
stb.) és a kortárs világ működését irányító patriarchalizmusra úgy tekintenek,
mint olyan elnyomó ideológiára, amely az elnyomást ezzel a dualizmussal legi¬
timálja. Az ökofeminizmus egyben kapitalizmuskritika is: a fenti dualizmuskép¬
zetben a természet és az ahhoz asszociált létezők leértékelődnek és kizsákmá¬
nyolható erőforrásként használhatók. A kapitalista logika ugyanazzal az
attitűddel közelít a természeti erőforrásokhoz, az állat- és növényvilághoz és a
természethez sorolt egyéb , elemekhez" (ásd Salleh 20199. Az ökofeministák
hangsúlyozzák tehát, hogy a természet és olyan társadalmi csoportok, mint a
nők, a kisebbségek, a fogyatékkal élők, a szexuális kisebbségek alávetettsége
egy tőről fakad a modern társadalmakban; , ugyanazt a fajta uralmi logikát szo¬
kás használni a természet leigázásának igazolására, mint amellyel az emberek
nemre, fajra, etnikai csoportra vagy társadalmi helyzetre alapuló elnyomását
alátámasztják" (Warren 2005: 279). Ugyanakkor éppen ez a hierarchikus, kire¬
kesztő gondolkodás idézi elő a kortárs válsághelyzetet is.
Carolyn Merchant 7he Death of Nature (1980) című művében a tudományos
forradalomból eredő mechanikus világkép, illetve a környezet kizsákmányolá¬
sának és a nők alárendeltségének viszonyát vizsgálta; Karen J. Warren pedig
megoldásként tekint az ökofeminizmusra, ami — szerinte — egységes etikai ke¬
retet biztosít a nők és a Föld szövevényes elnyomásával való szembenézéshez
(Warren 1993). Az alávetett csoportok helyzete és a természet problémái tehát
nem szétválaszthatók, és a környezeti krízis csak ezek együttes kezelésével
kerülhetö el (Hubbell-Ryan 2022: 114). Vagy ahogy Maria Mies német szocioló¬
gus és Vandana Shiva indiai író-aktivista írja, ,a nők felszabadítása nem érhető
el elszigetelten, hanem csak egy nagyobb, az élet megőrzéséért folytatott küz¬
delem részeként ezen a bolygón" (Mies-Shiva 2014: 16; idézi Hubbell-Ryan 2022:
114). Az ökofeminizmus konkrétan azt vallja, hogy már az is nagy lépés, és
előnyös a társadalom és a természeti környezet számára, ha az agresszív és do¬
mináns viselkedésekkel szemben a gondoskodást és az együttműködést helyez¬
zük elétérbe (Buckingham 2015).
Az ökofeminizmus beemelese a humän környezettudomänyba — Greta Gaard
szerint — azért is elengedhetetlen, mert mindkettő alaptézise, hogy elutasítja
a világ dualisztikus és szétválasztó szemléletét, és úgy véli, hogy a tudomány, a
technológia és a gazdaság juttatják érvényre ezt a szemléletet a földi élet rovására
(Gaard 2017: 82). Ahogyan a humän környezettudomäny, ügy az ökofeminizmus
is radikális szemléletváltást és ismeretelméleti megújulást követel.
NÖVÉNYETIKA
Noha a világunk jelentős részét növények alkotják, és minden élőlény kapcsolatban
van valamilyen módon velük, a nyugati filozófiában marginalizált szerepet töltenek
be. Ennek oka valószínűleg, hogy a növények nem hívják fel magukra a figyelmet,