Page 40 [40]
OCR
38 FARKAS JUDIT adja. Ahogyan az ausztrál filozófus, Peter Singer — az állati jogok filozófiai-etikai alapjainak talán legismertebb megalapozója — megfogalmazta: az állati élet instrumentális, haszonelvű felfogása kulturális berögződés, tehát az állatok felszabadításához e berögződés megváltoztatására, önzetlenségre és az azonosulás képességére van szükség. Az állatok nem képesek tiltakozni a velük való rossz bánásmód ellen, a jogaikért, ezt nekünk, embereknek kell megtennünk (Singer 20059. E gondolat nyilvánvalóan visszatükrözi a környezetfilozófia alaptézisét, miszerint a természet nem csupán egy dolog, ami felett az embernek kizárólagos és mindenható hatalma van, hanem önmagában is értékes, és erkölcsi felelősséggel tartozunk iránta. A 20. század minden bizonnyal egyik legradikálisabb környezetfilozófiai tézise a Gaia-elmélet. Az angol James Lovelock (1919—2022) orvos-kutató, biofizikus, feltaláló rendkívül széles körben végzett kutatásokat. Ezek egyike a légköri elemzés, melynek segítségével kimutatható az élet lehetősége más bolygókon. Az 1960-as években független kutatóként a NASA felkérésére vizsgálta az élet lehetőségét a Marson, és eközben alkotta meg híres Gaia-hipotézisét (Lovelock 1979). Ennek lényege, hogy a Föld bolygó egy önmagát regenerálni, irányítani képes organizmus, élő rendszer, , élőlény", aminek összes élő és élettelen része egy szorosan összefüggő rendszert alkot. A bioszféra ilyen holisztikus értelmezése már korábban megjelent a különböző természetvallásokban, világvallásokban (Bhumi istennő a hinduizmusban), ahogyan a görög mitológiában is — innen származik a Gaia (gör. Föld-istennő) megnevezés. Lovelock úgy vélte, hogy a Föld bolygó képes bizonyos mértékű csapások után regenerálódni. Ehhez az kell, hogy inmunrendszere erős maradjon — és itt a mikroorganizmusok, a tromunkáiban (2006; 2009) egyre borúlátóbb lett, és úgy látta, hogy az ember egy olyan környezetátalakító lény, amit a természet többi eleme nem tud ellensúlyozni, ami által a Föld egyensúlya felborul, és kialakul az az ökológiai válság, ami végső soron a földi élet, és ezzel együtt az emberiség kihalásához vezethet. A 20. század három legismertebb nagy hatású környezetfilozófiai irányzata a Naess-féle mélyökológia, a bookchini társadalomökológia és az ökofeminizmus. A mélyökológia (deep ecology) Arne Naess (1912—2009) norvég filozófus nevéhez kötődik. Naessre komoly hatással volt Rachel Carson Néma tavasz című könyve, a buddhista tanításoknak az önmegvalósításra vonatkozó elvei és Mahatma Gandhi (1869—1948) erőszakmentes módszere. A mélyökológia megnevezést azzal indokolta, hogy az 1970-es években meginduló környezeti mozgalmak és a mögöttük álló környezetfilozófiai gondolkodás — véleménye szerint — valójában nem a természeti környezet, hanem az ember érdekét, fennmaradását és jólétét nézik, emiatt az ő szemében csupán sekélyes törekvések. Az ezektől való elhatárolódást jelzi a mélyökológia megnevezés. Erre a szemléletre és az ennek jegyében működő mozgalmakra és cselekvőkre az ún. bioszféra-ega5; — Lásd a 19. századi filozófus, Jeremy Bentham kérdését: , Nem az a kérdés, hogy tudnak-e érvelni, vagy beszélni, hanem, hogy képesek-e szenvedni." (Idézi Hubbell-Ryan 2022: 117.)
