Oldal 37 [37]
KÖRNYEZETFILOZÓFIA 35
Nem meglepő, hogy a különböző környezetfilozófiai irányzatok szoros kap¬
csolatban állnak gyakorlati tevékenységekkel, és egy-egy irányzat társadalmi
mozgalmat is létrehozott, lásd például a mélyökológiát (ahol az irányzat kialakí¬
tója, a norvég Arne Naess maga is mozgalmi aktivista volt) az állati jogok moz¬
galmait vagy az ökofeminizmust.
Mindezeket foglalja össze az ausztrál Richard Routley, amikor azt mondja,
hogy a kérnyezetfilozofia két kulcskoncepción alapul: egyik az erkölcsi köteles¬
ségünk kérdése, a másik a természeti környezet inherens értékének kérdése. Az
erkölcsi kötelesség azt a felelősséget jelenti, hogy a környezettel szembeni etikai
kötelezettségekkel összhangban cselekedjünk. Az inherens érték pedig — az
instrumentális értékfelfogással szemben - a természet önmagában fennálló ér¬
tékét jelöli. Tehát egy adott természeti elem nem a megmunkálása révén lesz
értékes, még csak nem is az esztétikai élvezet nyújtotta értéke a lényeg, hanem
saját, önálló, belső értéke van. Egy fa értékét nem az jelenti, hogy bútort készítünk
belőle, vagy hogy oxigént termel, még csak nem is az, hogy gyönyörködünk a
szépségében - ezek mind csupán külső, hozzáadott értékek (Routley 1973; idézi
Brennan-Lo 2014: 109.
A környezetfilozófia és a környezeti etika szoros kapcsolatban áll egymással.
Ez nem véletlen, hiszen, ahogyan láttuk, a környezetfilozófia alkalmazott tudo¬
mánykérnt tekint önmagára. A környezeti etika alapja az antropocentrikus szem¬
lélet kritikája; célja, hogy , erkölcsi státuszt rendeljen a természethez, és kereteket
dolgozzon ki arra vonatkozóan, hogy mi minősül erényes életnek a bioszféra
határain belül" (Hubbell-Ryan 2022: 1129. Közösek a pozitivizmus filozófiai
paradigmájának bírálatában is, amely megalapozta a nyugati gondolkodásban
a tudomány elsőbbségét, azt, hogy a tudományos gondolkodást helyezte előtérbe
minden mással szemben, hogy megalapozta a tudományos validáció kizáróla¬
gosságát. A környezeti etika meghatározza a környezetileg helyes és helytelen
viselkedést, megfogalmazza az Skoerényt (Traer 2020: 1-68). Az ökofilozöfia
állatokkal kapcsolatos iránya, Aldo Leopold Föld-etikája vagy Murray Bookchin
tarsadalomfilozofiaja szintén konkrét cselekvési irányokat fogalmaz meg.
ANTROPOCENTRIZMUS KONTRA BIOCENTRIZMUS
A környezeti etika egyik alapvető vitája:
Az antropocentrikus pozíció középpontjában az ember áll, a környezet hasznosságát
és az ember kötelezettségét a természettel szemben innen értelmezi. Legfőbb érve a
jövő generációk érdeke melletti érvelés: a természet megóvása csak annyiban elen¬
gedhetetlen, amennyiben az elősegítheti a jövőbeli emberi közösségek jólétét.
Ezzel szemben a biocentrizmus (máshol: ökocentrizmus - lásd a , Vallás és ökológia"
című fejezetet) nem ember-, hanem általános életközpontú etikai elmélet. Azt állítja,
hogy minden faj vagy szervezet hozzájárul az ökoszisztéma egészségéhez, és ezért
képesnek kell lennie arra, hogy az emberi beavatkozástól mentesen tovább élhessen
(Boylan 2014: 115; Hubbell-Ryan 2022: 1139.