OCR Output

KÖRNYEZETFILOZÓFIA

Farkas Judit

Bevezető

Az 1970-es évek környezeti problémáira válaszul a zöld mozgalmak egyik ered¬
ményeképpen indult virágzásnak a filozófián belül a vonatkozó kérdésekkel
foglalkozó irányzatok új generációja. Mivel már akkor is, és majd később, a
2000-es években egyre súlyosabb és sürgetőbb problémákra kellett reflektálniuk,
nem meglepő talán, hogy a kortárs környezetfilozófia alkalmazott filozófiaként
tekint önmagára, és számos ökofilozófus környezeti aktivista tevékenységet is
folytat.

A humán környezettudomány úgy tekint a környezetfilozófiára, mint ami
alapvetően hozzájárult a kialakulásához, és — elkötelezettségével a nem-emberi
létezők és az ökológiai igazságosság iránt — ma is meghatározó szerepet játszik
benne. Az alábbi szöveg a nyugati környezetfilozófia alapkérdéseit és néhány
irányzatát tekinti át. Ennek elsődleges oka, hogy ez a világkép — a Nyugat gaz¬
dasági és hatalmi dominanciája miatt — nagyban befolyásolta és befolyásolja a
világ más részeit is. A keleti és más ökofilozófiákat egy tervezett második kötet¬
ben tárgyaljuk.

Mi a környezetfilozófia?

A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt nézzük meg két filozófus környe¬
zetfilozöfia-definiciöjät. Az amerikai Michael Zimmerman szerint a környezet¬
filozófia célja kritikusan felmérni, hogy a természetnek van-e inherens értéke,
és megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy az embereknek van-e erkölcsi köte¬
lezettségük az állatokkal, a növényekkel Es az ökosziszt&mäkkal szemben (Zim¬
merman 2001: 3). Az indiai-amerikai Sahotra Sarkar pedig úgy fogalmaz, hogy
a környezetfilozöfia a biodiverzitás, a klímaváltozás, az ökológiai integritás, a
fenntarthatóság, a nem-emberi (non-human) létezők kérdéseit vizsgálja az er¬
kölcsi kötelesség, a belső érték vagy az ember-természet kölcsönösség szem¬
pontjából (Sarkar 2012: 2—4). E meghatározások — ahogyan Hubbell és Ryan
felhivja ra a figyelmet (Hubbell—Ryan 2022: 111) — igen távol állnak az antropo¬
centrista és utilitarista szemlélettől, ami a klímaváltozásban vagy a biodiverzitás
eltűnésében csak az ember veszteségét látja meg.

Robert Kirkman a környezetfilozöfiäröl szölva megällapitja, hogy annak terepe
meglehetösen diverz, és a különbözö iränyzatok idönkent meglehetösen nehe¬