Seite 19 [19]
OCR
BEVEZETÉS A HUMÁN KÖRNYEZETTUDOMÁNYBA 17 a környezeti mozgalmakkal való kapcsolata hozta magával azt is, hogy a környezeti aktivizmus és a tudományos attitűd a mai napig megtermékenyítőleg hatnak egymásra ebben a szemléletmódban.? A HK történetét bemutató szerzők kiemelik az ENSZ által 1992-ben szervezett Rio de Janeiro Earth Summitot, röviden a Riói Konferenciát is, ahol a résztvevők, a különböző nemzetek delegáltjai megfogalmazták a természet állapotával kapcsolatos aggodalmaikat, illetve a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem közötti egyensúly szükségességét. A HK számára két ok miatt fontos ez az esemény: az itt elért eredményt az őslakos kultúrákkal, a természet újraértékelésével, a környezetünk vallásos és művészeti értelmezésével, megközelítésével foglalkozó korábbi vizsgálatok is inspirálták. A rendezvény egyben integrálta is ezeket a tudásokat. Másfelől a HK széles ernyője alatt dolgozó kutatókat további munkára motiválta a szembesülés az erősödő civil környezettudatossággal és azzal a lehetőséggel, hogy ők is hozzájárulhatnak a globális problémák politikai szintű kezel&s&hez (Hubbell-Ryan 2022: 9-10). A szakirodalom a HK konkret induläsak&nt az 1990-es, de még inkább a 2000-es éveket jelöli meg. Ebben az indulásban alapvető szerepe volt az ausztrál kutatásoknak: az 1990-es években itt hozta létre Tom Griffith történész és Tim Bonyhady jogtudós a National Working Group on the Ecological Humanitiest, majd az Australian National Universityn és a University of New South Wales-en kezdték el ecological humanitiesként megnevezni azt az új szemléletet és módszertant, amit ma HK-ként ismerünk. Bár a HK világszerte elterjedt, az ausztrál kutatások még mindig nagy jelentőségűek, számos új módszer, szemlélet onnan indul. Ez így van akkor is, ha az ottani kutatások figyelme leginkább az ausztrál aboriginal kultúrákra fókuszál, vagy azokból inspirálódik. A szakirodalom általában az első HK-folyóirat, az Environmental Humanities alapító számát (2012) tekinti a HK terminus első nyomtatott megjelenésének, a fogalom azonban már korábban is létezett: 1998-ban a biológus-szociológus pontot jelentett az ipari forradalom, amikor számos tudós, költő, művész, gondolkodó fejezte ki aggodalmát a természet kizsákmányolása, tönkretétele miatt. De ők még viszonylag kevesen voltak, egy szűk értelmiségi réteg képviseltette magát ebben a folyamatban, és eszközeik (esszék, tudományos és művészi alkotások, kivonulás) révén is csak szűk kört értek el. Ezt nevezi Guha a környezeti mozgalmak első hullámának. Az 1970-es évek második hulláma már sokkal nagyobb tömegeket és szélesebb társadalmi rétegeket ért el, és eszközeik is mások voltak: az alulról szerveződő környezeti tiltakozások, a radikális mozgalmak és a lobbitevékenység egyaránt megtalálható voltak (és ma is megtalalhatok) az eszk6ztarukban (Guha 2000). 3 — , Reflektálva saját történeti gyökereire, a HK egy dinamikus, tudományágakat átlépő terület, ami ötvözi az akadémiai tudományosságot a környezeti aktivizmussal" (Hubbel-Ryan 2022: 10). 1 " Lásd például: Kate Wright: Transdisciplinary Journeys in the Anthropocene. More-than-human encounters (2018). A könyv egy utazás antropológiai leírása, aminek során az ausztrál szerző a saját, számára csodálatos otthont jelentő helyről, Adelaide-ről és környékéről ír. Ez a hely ugyanakkor egyszerre a telepesek által erőszakkal létrehozott hely, az ausztrál bennszülöttek valahavolt lakhelye és szent helye, és számtalan nem-emberi lény otthona. A könyv az utazás és a találkozások leírásának és a helyek értelmezésének módszerével írja meg egy hely sok-sok, egymásba fonódó történetét.
