Seite 9 [9]
Előszó
A humän környezettudomäny (angolul environmental humanities) a 21. szäzad
szülötte, egy olyan korszaké, amelyben már nem tehetjük meg, hogy a környezeti
problémákat egyetlen szemszögből próbáljuk átlátni és kezelni. Igaz ez a tudo¬
mányos megközelítésre is: a természettudományos tudás alapvetően fontos az
ökológiai problémák és klimatikus változások megértéséhez, de nem elegendő,
nem tud választ adni arra a komplex jelenségre, ami okozója és következménye
századunk környezeti kihívásainak. Ezért a hagyományos bölcsészettudományok
— mint például a filozófia, az esztétika, az irodalom, a vallástudomány, a törté¬
nelem, a nyelvtudomány — Uj, a természet- és tarsadalomtudomanyokkal és a
művészetekkel közös formációba tömörülve igyekeznek megérteni a kortárs
környezeti válságot, annak előzményeit, jelenlegi formáit és jövőbeli pályáit,
illetve a lehetséges válaszokat (lásd Jonas 2016). Ez a megközelítés a humán
környezettudomány.
A természettudományok olyan klimatikus, hidrológiai és ökológiai összefüg¬
géseket tártak fel az utóbbi időben, amelyek az egész világot, az emberi és nem
emberi életet egyaránt radikálisan megváltoztatták vagy meg fogják változtatni.
Ezt a többségi társadalom sokáig nem látta vagy nem akarta észrevenni, de a
2020-as évek (globális járvány, környezeti katasztrófák) bebizonyították, hogy
most már lehetetlen nem szembesülnünk a problémákkal. , Emiatt ma már a
morálisan elfogadható és tudományosan megalapozott kérdés nem az, hogy
bajban vagyunk-e — hanem az, hogy miképpen éljünk együtt ezzel a helyzettel,
mekkora a baj mértéke, valamint az, hogy mindez milyen tennivalókat ró ránk,
emberekre, és még szorosabban ránk, kutatökra” (Mészáros 2019: 144). A filo¬
zófus Roger Gottlieb úgy teszi fel ezt a kérdést, hogy , milyen erkölcsiség tud
szembenézni a gonosz banalitásával, azzal, hogy a legegyszerűbb mindennapi
tetteink, mint az autónk használata, a pázsit műtrágyázása [de akár a reggeli
käavenk, peksütemenyünk vagy a tisztälkodöeszközünk is] pusztitö hatäst gya¬
korolhat a jövö nemzedekeire vagy a Föld másik végén élő emberi és nem-em¬
beri letezökre?” (Gottlieb 1997: X). A koräbbi környezeti problemäkkal szemben
a mostani problémák túllépnek egy ponton: az emberiség képes volt arra, hogy
az élethez alapvető napsugarakat súlyosan veszélyessé tegyük, vagy hogy — aho¬
gyan a fenti idézetben is láttuk — tőlünk több ezer kilométerrel távolabb lévő
élőlényeket is veszélyeztessünk a napi rutinunkkal.