cseréltem. Nagy csapat regruta szállt meg itt éjszakára. Oly szigorúan őrizték őket,
hogy dolgukat is kénytelenek voltak az utcán, az éjjeli szállásukul szolgáló csűr ajtaja
előtt elvégezni. Egy embertől, akinek az érdeklődését szintén fölkeltették, megkér¬
deztem, hogy kik ők. — Ó, uram, felelte, hát amint látja, ezek önkéntesek. — Rögtön
az az eset jutott eszembe, mely néhány évvel azelőtt a Skót-felföldön történt, ahol egy
felföldi főnök úgy vélte, hogy egy ezred fölállításának és az állomány föltöltésének
legcélravezetőbb, s gondolom leggyorsabb, módja az, ha parasztjait, nolens volens,""
küldi el katonának. Némelyiküket, akiknek kebelét nem dagasztotta a harci szellem,
s akik nemigen vágytak a katonai dicsőségre, egy kocsiban, megkötözve vagy bi¬
lincsbe verve szállíttatta el. — Ejha, csodálkozott egy arra járó utazó, mi ez az egész?
Mit kerestek ott legények? — Ó, uram, felelték amazok, mi csupán a kegyelmes úr
önkéntesei vagyunk.
Szombat volt, s a fogadót, vagy sörházat, ahogy az ország ezen részén az gyakran
előfordul, egy zsidó tartotta fenn. Bementem, s várakozásomnak megfelelően egy
mocskos helyen találtam magam. Kértem valamit, amit egy keresztény lányt hozott
ki nekem, s miközben köszönetet mondtam a ház asszonyának, a lány a visszajárót
elémrakta az asztalra. Többet se láttam e pénzt; úgy gondolom, hogy egy megfelelő
pillanatban zsebrerakta. — Vallás, mi is vagy te? — Túl gyakran csak a jóság erköl¬
csi pótszere! — S mi kellene legyél? — törvénykönyv a bűnökre, s az erény jutalmá¬
nak hirdetése!
Szarvnélküli jószágaimmal immár kicsit gyorsabban haladtam. Az út egy szé¬
les völgyön vezetett keresztül, nem messze magas hegyek látszottak. Nem tudom
megmondani, hogy ezek vajon vulkanikus vagy neptonikus eredetűek voltak-e, de
Kassának ezen oldalán, a várostól mintegy egy mérföldnyire van egy nyomorúságos
kőbánya, melynek a kőzete olyan fajta Micaceous Scbistus"", amelyben a Gneissum mi¬
caceum'” és a Gneissum fornacum'” keveredik egymással.
100 (7a?) itt: tetszik vagy sem
101 (Jat-gör) csillämpala
102 (nem-lat) csillämgeisz
103 (ném-lat) szó szerint: kemence gneisz, lényegében a közönséges gneisz egykori elnevezése; nevét azért
kapta, mert nagyobb olvasztókemencék ágyazatához használták.