Oldal 67 [67]
OCR
alakúak, ritkábban hosszúkásak, de a különféle felületi benyomódások következtében mindig alaktalanok. A legömbölyített élű poligonális darabok is az ujjaink között óvatosan kerekre formált gyanta- vagy agyagdarabokra hasonlítanak, de külsőleg mindegyik igen sima és fényes, s úgy tűnik, mintha korábban olvadt állapotú lett volna. A sötétebb színű sávok nem párhuzamosak a kavicsoknak sem a hosszabb sem a rövidebb átmérőjével, hanem eltérnek azoktól, s bármilyen irányúak lehetnek. Ha a követ eltörjük, a törés nem e látható sávok irányai mentén történik, hanem, meglehetősen esetleges módon, határozatlan töredékek és konkáv-konvex szilánkok jönnek létre, hasonlóan a lágy üveghez (weiches glass). A peremek és a sarkok egy kicsit tényleg karcolják az üveget, de gyorsan elkopnak. A kavicsok igen változatos méretűek, a mustármagnyi vagy mákszemnyi nagyságútól a mogyorónyiig terjednek, elvétve még nagyobbak is lehetnek, sőt néha majdnem akkorák mint egy dió. E teljesen az üveges kvarcra emlékeztető megjelenésű anyag a mérsékelt vörös hevítés során, vagyis a forrasztócső előtt, bár kisebb mértékben, de szintén fehérré és habossá kezd válni, s apumexhez hasonló finom anyaggá alakul, mely körömmel benyomható. Úgy tűnik, hogy a hevítés során fehér foszforeszkáló fényt bocsát ki. A salakosodás aligha haladja túl a negyedvonásnyi"" mélységet, s a belső rész kemény és átlátszó marad: ha ezt eltörjük, hevítésve az összes töredék ugyanazt a megjelenést mutatja. A külső részek általában összetöredeznek és szétpattogzanak mielőtt még átmennének a vörös izzáson." , A másik típusnak, mely Allegretti® seborvos alábbi megfigyelése szerint a hegység különböző részein megtalálható, az előzővel megegyező alakja van. Általában nagyobb és keményebb, meglehetősen átlátszatlan, többé-kevésbé sápadt vagy mély téglavörös színű, sűrűbben vagy ritkábban fekete foltokkal és pettyekkel tarkított, s olyan erezett vagy recézett, mint egy mandula. Rendkívül hasonlítanak a márványozott zománcra, az egyik oldaluk gömbölydedebb, a másik nyomottabb (konkáv-konvex), s az élei lekerekítettek mint az olyan olvadt anyagnak, melyet kis üregekbe vagy lyukakba öntöttek. Acéllal megütve az előző anyagnál jobban szikrázik, s a legerősebb kalapácsütésnek is ellenáll. Forrasztócső alatt a külsejük jelentős kiterjedés nélkül az átlátszó példányoknál tapasztaltnál jobban hajlamos gyöngyszerűvé vagy fehéressé válni, s ez a salakos felszín aztán pikkelyszerűen könnyen leválik. Ezek tehát e figyelemreméltó kő, s az azt tartalmazó még figyelemreméltóbb hegységalkotó kőzet külső tulajdonságai. A következőkben szó szerint közlöm Lowitz úr kémiai elemzését. Míg nem kapom % 1 vonás (UK) = 1/12 hüvelyk, azaz 2,11 mm. 55 Pietro Allegretti (?—?), olasz seborvos , Joseph Billings (1758 k.—1806) orosz szolgálatban álló angol tengerész és felfedező 1785-1794-es, az Északkeleti Átjáró kutatását célzó expediciójának résztvevője. 65
